Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
Bevezetés
20 gon kívül levő isten- és emberellenes lény erkölcsi közreműködésére látszanak utalni, mely korunk ezen vészthozó betegségének eredetét és elterjedését hathatósan előmozdította. »Ezen dologban«, írja Menzel Farkas1) az asztaltán- czoltatásról, »van valami a pogányságból, jóllehet*a fölvilágo- sodás korszakát éljük, sőt tulajdonképen az ördög kultuszából is. Mert feltéve bár hogy az asztalkopogás egészen természetes dolog is, mindamellett tény az. hogy' az emberek abban a természetfelettit keresik, s nem elégesznek meg a természetessel, hanem határozottan valami ördögit kívánnak. És ez nem sokkal jobb a múlt idők szokásánál, midőn azért idézték meg az ördögöt, hogy kincseket fedezzenek fel, vagy a jövendőt megtudják. Egy szóval, még akkor is, ha itt csak egészen ártatlan természeti tüneménynyel állunk is szemben, az emberek rósz indulatból nyilván vétkes visszaélést követnek el vele.« Hogy végre a spiritizmust legmélyebb alapjában és lényében az emberi természet képességeihez, szükségleteihez és hajlamaihoz való viszonyaiban és kárhozatos működésében megismerhessük, úgy a régi, mint vadnépeknél való jelentkezését kell tanulmányoznunk. Alig van koráramlat, mely olyannyira alkalmas volna arra, hogy a modern élet sötét oldalának a múlt idők babonás hitével és a vadság állapotával való egyenes összefüggését szemeink elé állítsa, mint épen a spiritisztikus. Valóban nem kedvtelésből történik, ha ezen összefüggést behatóbb vizsgálat alá veszszük, mint talán könyvünk cziméből várható. Majdnem lehetetlennek látszik, hogy a spiritisztikus mozgalmak jelentőségébe, törvényeibe és rugóiba tiszta bepillantást nyerhessünk, ha a vizsgálódás fonalát ott veszszük fel, hol a tényleges valóság annak megfigyelésére és állásfoglalásra ingerel. A spiritizmus történeti és népismei tárgyalásából ki fog tűnni, hogy az nem meghaladott kulturállapotunk jelentőségnélküli maradványa, hanem a műveltség minden fokán otthonos ; tehát a legbensőbb emberi természet eredeti és mindig hathatós, de rossz útra terelt törekvéseiből ered. Ha mi most a modern spiritizmust, hogy lényegét és állí*) Literaturblatt. 1853. évf. 255. 1.
