Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

VIII. Elméletek

• iiiiu.il i uipiiJiiwM. .iwjiimiiijiuiij .j

498

és az emberek üdvössége. A spiritizrnus ezen czélokkal szemben idegen és ellenséges állást foglal el. Ha tehát földönkivüli lények mindennek daczára abban közreműködnek, akkor azok csak rossz szellemek lehetnek.

Mikor ezt kimondjuk, jól tudjuk, mily nagyon megsértettük a »modern öntudatot«, amely határozottan kifejezett ellenkezéssel van eltelve az ördögnek lényegi személyes létezése iránt.

A rationalizmus avval dicsekszik, hogy ő ama nagy árvíz, mely az »özönvízelőtti theologia« minden szemetjét elsöpörte az ismeret mezejéről s névszerint ama ördögi szörnyet, a paradicsomi kígyót, megfullasztá. Már a fölvilágosodás századában a közvélemény előharczosai, élükön a rationalista theologu- sokkal, az ördög élete ellen törtek: azt egy puszta »eszmének« vagy »allegóriának«, a rossz »jelképének« vagy személyesítésé- nek« nyilvánították, babának mondták, amelyet az emberiség gyermekkorában a papok találtak föl és manapság már csak a gondolkodni képtelen vagy nem akaró emberek tartanak valóságos hatalomnak.x) »Becsületes és szabad lutheránus tanítóknak« így irt S e m 1 e r J á n. S a 1 a m.2) »épen nem volna szabad az ördögökről és az ő mindig félelmetes hatalmukról szóló méltatlan hazugságokat Isten dicsőségével és a keresztyén vallássa[ továbbra is egybekapcsolni.« Később ugyan az igaz hitű luthe- ránizmus »vonzódásból« miként Hase3) gúnyolódik, védelmébe vette a személyes ördögöt, névszerint E b r a r d , Vilmar,

mendent, ea vere ab eis vei per eos, qui nos secundum veritatem pietatemque diligunt, fieri, ipso Deo in illis operante, credendum est.« August. De civ. Dei, lib. 10. c. 12. Opp. Tom. VII. 190.

') L a f i t a u , az irokézek ismert hithirdetője, kitűnő és sokat forgatott müvében Moeurs des sauvages Américains comparées aux moeurs des premiers temps, találóan jegyzi meg : »On a attaché à eette opinion une certaine faiblesse d’esprit à la croire, qui fait, qu’on ne la tolère plus que dans les femmelettes et dans le bas peuple ou dans les prêtres et dans les religieux, qu’on suppose avoir intérêt à entretenir ces visions populaires, qu’on homme de sens aurait honte d’avouer.« I. köt. 374. 1.

2) Versuch einer biblischen Dämonologie oder Untersuchung der Lehre der hl. Schrift vom Teufel und seiner Macht. Mit einer Vorrede und einem Anhänge von Joh. Salom. Semler. Halle. 1776. Az előszóban. 3) Dogmatik. 186. 1.