Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
429 ugyan sok nevezetes jelenség természetes megfejtését tesz ki lehetővé és a természettan- és lélektanban oly hézagot tölt ki, a melybe különben minden egyébnek mellőzésével a szellemi világot szokás beállítani. Ez érdeme ezen elméletnek és elismerni azt annyit jelent körülbelül, mint az őt megillető egész dicséretet kimondani. Ha oly jelenségeket kell meghányni, melyek egyrészről az ismert természeterőkben nem bírnak megfelelő okkal, másrészről pedig épúgy az Istenhez és angyalaihoz, mint az ördögökhöz való oksági viszonyra nézve ellentétben vannak, úgy a tudományra nézve természetszerűleg ama kényszerállapot áll elő, hogy vagy minden megfejtési kísérletet mint lehetetlent visszautasítsunk, vagy rejtett erőkre hivatkozzunk. Ha az emberi természetnek még ki nem fürkészett lelki képességeit, melyek az érzéki lekötöttségnek, vagy, mint Heilenbach mondja, a »tüneményi elfogultságnak«; meglazítása után tevékenységre lépnek és nevezetes jelenségekben nyilvánulnak, »mágikus erőkűl« nevezzük, ez ellen ugyan mit sem lehet felhozni, de nem valami különösen sok van azáltal elérve magoknak a jelenségeknek közelebbi megfejtésére. A »mágikus erő« szónak az uralkodó bölcseleti műnyelvbe való általános felvétele nem lett annak osztályrészévé ; e szó különben, mint sok más, pl. »a kedély« azokhoz tartoznak, a melyeknek elő kell államok ott, »ahol a fogalmak hiányzanak.« Kívánnunk kell azonban úgy ezen, mint minden más elmélettől azt, hogy úgy a természeti, mint természetfeletti erőknek hagyja meg az őket megillető tért. És ezen fentartással csakis a hézagpótlónak helyét jelölhetjük ki számára. Ezzel természetesen a par excellence »bűvészek« nem elégesznek meg, minthogy sokkal magasabban gondolkoznak elméletökről, mintsem hogy annak ily megaláztatásába beleegyeznének. Legtöbben közülök azonban megszűntek bölcselők lenni és ábrándozókká lettek, minthogy elméletöket nem hozták a kellő összefüggésbe az elismert lélek-, élet- és természettani törvényekkel, hanem a levegőben, szabadon függni hagyták azokat. Minthogy a mi szabály- szerű é n-ünk semmi más é n-t nem tűr meg maga mellett állandó vendégül és lelkünk egyáltalán kettős-testre nem szorul, s azért mindazon fejtegetések, melyeket ezen kalandos
