Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
■ 421 rinczét támadta meg. Az utolsó kérdésre, hogy mily szert használjanak ellene, azt felelte : oly szert, amit Lipcsében minden fűszerkereskedésben kaphatnak, de legbiztosabban a gyógyszer- tárban : finomított fenyőmagolajat. Ezen olajjal kivált lefekvés előtt a hátgerinczet az ápolónő kezével háromszor húzássá végig a beteg, de ne dörgöltesse be — sa szer használni fog. Ez volt, amit Lindner tanár velem közölt. Először is nőm szobájába mentem, anélkül, hogy neki valamit szólnék a hallottakról, csupán (azért mert nem emlékeztem rája) azt kérdeztem, voltak-e már egyszer hasonló fájdalmai, ha nem is mindjárt a hátgerin- czében. Erre igenlőleg felelt, a mennyiben ő maga emlékeztetett most engem ez Erlangen-ben töltött időre, a hol ez és az történt vele, midőn az ő nevére keresztelt gyermeket szoptatta, amit, épen úgy irt le, mint az alvajárónő. Csodálkozásom nem csekély vala. így tehát a kijelelt szert rögtön meghozattam, és azt a kézzel szép csendesen végighúzták a gerinczen. Rögtön rá megszűntek a betegség jelei mind, hogy soha többé vissza ne térjenek. Azon magyarázat is, a melyet az alvajárónő betegség okául adott, igaznak bizonyult. »Ez esetet teszi hozzá, bármily megfejthetetlen is, szóról szóra a valóságnak megfelelően adtam vissza. Nagy örömömre szolgálna, ha egyszer ezen történet azon orvosok egyikének, a kiknek tudománya abban összpontosul, hogy a tudományuk axiómái és föltevései mögül kereken kijelentik, hogy az ilyen esemény lehetetlen. Kár, hogy a tényeket nem lehet elvitatni. Kimutatható szédelgések megítélésére, mindig elég józan Ítélő tehetség volt bennem.« Dr. Hertzka1) Bécsben egy odavaló mérnökről, akit ösmert s akinek szemgyengeség miatt sötét helyen kellett tartózkodnia, a következő esetet beszéli el. »Az a különös dolog történt, hogy A., akinek emlékező tehetsége külömben igen megbízhatatlan volt s főkép a számokat sehogy sem tudta megjegyezni, egyszerre oly emlékező tehetséget tárt föl, amely őt kezdetben bámulatra bírta, de lassanként őt magát is megfoghatatlan aggódásba ejtette. Mikor végre a dolog anynyira ment, hogy A. a lejtések mérései alkalmával felvett nagy térképet kívülről tudta, közelebbről kezdte a dolog nyitját l) »Wiener Alig. Ztg.« 1884. márcz. 9.
