Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
■■■■ ■m 418 tolják, nem engedi, hogy föltűnő eseményekben higyjenek. De mert a tények súlyával szemben, melyek nagy számban és a legjobb hitelű tanúságokkal ellátva feküsznek előttünk, hosszabb időre eredményesen nem lehet küzdeni, több oldalról kezdettek ezen dolgokról nyíltabban és elfogulatlanabbul beszélni, ami bizonyára nem vált kárára a valódi, minden tény előtt meghajoló tudománynak, mert ama jelenségek inkább képesek, mint bármi más, az emberi szellem lényege és képessége felől táplált fogalmainknak szűk látóhatárát kiterjeszteni és annak buvárlását új irányba terelni«.1) Legutóbb d u Prel K á r o 1 y az alvást és álmot a jövő bölcseletének alapjává és a mysztikát a világnézet középpontjává teszi, melyre mind a Kant-féle ész- itélet, mind az érzéki észrevevés fiziologikus elmélete s a darwinizmus egyformán rámutatnak. »Aki monista akar lenni, mondja ő, aki az embert és a természetet együtt akarja felfogni, annak saját öntudatos énünknek sötét követőjét, tudniillik az érzéki észrevevés határán alul levő ént is figyelembe kell vennie.« !) Hartmann Ede, az »öntudatlan« bölcselője szintén nagyon kedvezőtlenül Ítélte meg azokat, akik ezen sötét kerület valódiságáról és fontosságáról mitsem akarnak tudni. Többek közt igy szól : »Az, hogy lelkiismeretes szemlélő képes legyen az efajta jelenségeket mind egészen tagadni, csak abban leli magyarázatát, hogy nem ismeri a jelentéseket s ez pedig az ismerni nem akarásból származik. Meg vagyok róla győződve, hogy sokan, kik minden emberi jövendölést tagadnak, máskép vagy legalább is elővigyáz óbban Ítélnének, ha érdemesnek tartanák fáradságot venni arra, hogy az idevágó tényekről szóló jelentésekkel megismerkedjenek, és én azt hiszem, hogy manapság még senki sem szégyenkezhetik azon, ha oly nézetet fogad el, amelynek az ókor összes nagy szellemei (Epikurust kivéve) hódoltak, amelynek lehetőségét aligha merte valamelyik a nagy újabb böcselők közöl kétségbe vonni és a mely nézetet a német fölvilágosodás előharczosai oly kevéssé voltak hajlandók a dajkamesék országába utasítani, sőt inkább Goethe saját életéből ') V. 6. F i c h t e J. H., Anthropologie. 3. kiad. Lipcse, 1876. 386. 1. 2) du Prel Károly, Die Philosophie der Mystik. Lipcse, Günthers biz. 1885. 200. 1.
