Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
41G dalmában van az Isten országa s azon titkos erő, a mely csupán csak az akarás és az intés által képes magán kivül hatni, és ezen erőt, a mely a legtávolabbi tárgyakra hat, másokkal is közölni... Mert miután az embernek ezen sajátos ereje természetesnek bizonyult, nagyon ízetlen dolog volt eddig azt hinni, hogy az ördög keze van a dologban. Nyissátok fel csak szemeiteket, az ördög eddig a ti roppant bizonytalanságtok folytán nagy dicsőségben állott, mert, hogy úgy szóljak, a dicsőség tömjénét égettétek előtte, magatokat azonban úgy természetes méltóságtoktól, mint szemeitektől megfosztottátok, hogy azokkal az ördögnek kedveskedjetek.... »Eddigelé haboztam, nyilvánosságra hozzak-e egy rendkívüli nagy titkot, azt t. i. hogy megmutassam, mily hatást gyakorol az emberre a kézfeltevés, mely egyedül az akarás és a képzelet által hat magán kivül és az erőt befolyásolja és bizonyos befolyást is gyakorol, a mely a tárgyakra egy állandóan megmaradó benyomással van, a melyektől távol van.... Az emberben rejlő erő bizonyos ekstatikus erő, mely nem működik, ha azt a forró vágy által feltüzelt képzelő erő fel nem ébreszti ; az szellemi erő, a mely azonban nem az égből jön, s még kevésbbé a pokolból, hanem magából az emberből ered, mint a szikra a kovából.« !) Az olasz Cardan us és Cam panellá azt vélték, hogy az ember mágikus ereje a mindent elárasztó »világszellem«-mel való összeköttetésen alapul. Rokonérzés és ellenkezés, melyek nem csupán az emberben, hanem az állat-, növény- és ás vány országban is állandóan működésben vannak, mind ezen világszellemnek hatásai. Kircher Athanáza mágikus iránjr összes régibb képviselői között tán a legtudományosabb, de mindenesetre a legjózanabb, szintén erősen hiszi egy általánosan elterjeded rokonérzésnek létezését és a képzelődés hatalmát, melynél fogva az képes közvetetlenül a távolba hatni, de egyúttal óva int a könnyenhivőségtől és rajongástól. !) De magnetica vulnerum curatione. Opp. Francof. 1682. I. k. 720. s köv. 1. E n n emoser, i. m. 905. s köv. 1.
