Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
378 médium valamint a jelenlevők előtt is ismeretlenek, legtöbbször vagy egyáltaljában nem, vagy semmitmondólag felelnek. Ha a médium nyelvét vagy irónját hazugságon kapják rajta, akkor elhallgat és nevetséges módon mentegeti magát, vagy bevallja tudatlanságát. Kinyilatkoztatások, melyekhez a szellemek nagy értelmiségöket kölcsönözik, nem fogják ily nyilvánvaló módon magukon hordani az alanyiság bélyegét. De ha mindjárt a spiritizmus értelmi vagy szellemi nyilvá- nulásai, a szellemek nyilatkoztatásai megmagyarázhatók is a hallucinatio hypothesise által, a fi zi kai vagy külső és részben maradandó nyomokat hátrahagyó tünemények magyarázatára ez nem elégséges, hacsak miként azt tényleg a franczia bölcselő és akadémikus Littré, Maury, Vitri n g a stb. is elfogadják, egy járvány, ‘) hallucinatio láz ki nem mutatható, mely sajátos módon egy időben mind az öt világrészben minden állású, hivatásu és képzettségű osztályban dühöng és alapjában véve mindig is dühöngött. S még ha meg is engedjük ezt, ezen óriási hallucinatio hypothesis által egy új rejtély előtt állunk, t. i. hogy miként lehetséges az, hogy számos elsőrendű tudományos tekintélyű férfiú, akik a spiritisztikus jelenések valódiságáról kezeskednek, épen csak ezen nemű megfigyeléseknél esnének szellemi rendellenességbe, egyéb kísérleteikre nézve pedig megtartanák józan érzékeiket. Sokkal észszerűbb a médiumokban bizonyos elrejtett erőt sejteni, mint annak lehetőségében hinni, hogy mindeme kritikus figyelők, a kik G o x biztosítása szerint úgy járnak el, mint a detektívek, biologizálnak, vagyis hogy egész közönséges és közvetetten közelben levő mozgási jelenségekre nézve egy őrült hallucinatio-játék áldozatául estek. Végre ha még az illúzió fogalmát is segítségül hívjuk, ingereltetnek, a mely meghatározott lelki társulás törvényei szerint drámai lefolyással bir. — Lásd »Psych. Studien« 1883. 4. f. 172. 1. »A szellemhypothesisnek ezen egykori előharczosa hirtelen az ellenkező tulságba esett. 0 ugyan mind, még a leghihetetlenebb nyilvánulásokat is valódiaknak tartja, de csupán mint alanyi képzeteket magyarázza és máris úgy látszik, féllábbal ama csúfos emlékű csalódási bölcseletben áll, mely az összes jelenések világát csupán látszatot tekinti. *) Járványutánzatok példáit lásd feljebb 78. 1.
