Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
366 1881-iki angol egyházkongresszuson szomorúan konstatálta, »hogy sokan a médiumok és hívők közöl üdvösségökön való kétségükben a római egyház tagjaivá lőnek.« 2. A hallucinatio elmélete. Többen a tudósok közöl a spiritizmus összes jelenségeitől minden tényleges valódiságot megtagadnak s azokat h a 11 u- cinatióknak adják ki. Ezen elmélet szerint tehát a médiumok tanúik nagy tömegével csalódásnak áldozatai, mivel ők azt tényleg valónak tartják, ami csupán az ő agyvelejökben létezik. Már több évtized előtt így kiáltott fel diadalmasan egy kutató : »A hallucinatio fogalmával felfegyverkezve, semmiféle természetfeletti jelenség csodálatra többé nem ragad, semmiféle kisértet többé meg nem ijeszt ; mert, ha semmikép sem természetes is, úgy legfeljebb is hallucinatio!« Kétségtelen, hogy az intellectualis nyilvánul ások legnagyobb része, amely i nt u itiv médiumok segélyével jön létre, eme közvetítő személyek hallucinatiójának tudható be. Sőt sok, tán legtöbb szellemmegjelenés, melyeket azonban nem kell az u. n. materialisatio jelenségeivel összetéveszteni, és bizonyára még más egyéb természetfeletti jelleggel bírni látszó dolog is x) közelebbi vizsgálat mellett a képzelem szülöttjévé válik. Ámde ezen mondattal még semmi sincs megmagyarázva ; mert a közönséges képzeleti képektől a hallucinatiók (látomások, hallások) több mint egy tekintetben lényegesen külömböznek. A képzelődésnél csak a belső érzék nyer benyomást, míg a hallucinatiónál egyúttal a külső érzékek is izgalomba jőnek. A hallucináló az alakokat, térben létező dolgokat úgy veszi ') B e n e d. XIV. De sérv. Dei beatific, stb. III. c. 50. n. 1. 9. »Facile contingere potest, ut putent se videre, quae non sunt, et ut eis aliqua videantur apparere, quae non apparent ; quae tamen a se visa et coelitus demonstrata praedicare consueverunt. Phantasia potest esse causa multorum effectuum et multarum tum mutationum tum perturbationum, in corpore tam alieno quam proprio. — Per imaginationem saepe videri possunt quae non videntur, audiri quae non audiuntur, sentiri quae non sentiuntura.«
