Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
358 Corner asszony szül. Cook 1877-ben tért vissza Chi- nából Angolországba. King Kati helyébe más »Mária« nevű szellem jelent meg neki, aki bizonyos 12 éves korában elhunyt gyermek lelkének adta ki magát. Ruházata fehér volt, arcza fátyollal takarva, karja-lába meztelen. A két fiatal ember már a két előző ülés alkalmával azon Íriszemben volt, hogy Mária szellem fehér leple alatt mellfűzőt látnak átcsillogni s á tünemény hangjából és alakjából azt a benyomást szerezték, hogy maga.a médium, C o r n e r asszony áll szemük előtt. A harmadik látogatáshoz már csínyt főztek ki. Sitwell a médiumot nagy lazán kötötte meg azon őzéiből, hogy neki a mate- rialisátiót vagyis a csalást megkönnyítse. A két szellemvadász csakhamar vetkőzés neszét veszi a kabinetből ; Sitwell előugrik s nyakon csípi a Mária »szellemet,« míg Buch a függönyök mögé siet, a médium levetett ruháját és czipőjét megtalálja, s a közönségnek nagy diadalmasan megmutatja. Már január 10-én, a Corner asszony végzetes ülését követő napon a »Times« valóságos kárörömmel hiresztelte a mulatságos történetet. Egész London izgatottságban állott. A leál- czázás történetét nemsokára Németország legnagyobb lapjai köröztették. Január 13-án gyűltek össze a spiritiszta brit nemzeti egyesület leforrázott tagjai s értekezletet tartottak a szomorú katasztrófáról. *) A társulat igazgatótanácsának meghagyásából Burke C. H. titkár levelet 2) intézett a »Times« -hez, a melyet azonban az nem közölt. Február havában a »Spriritual Notes«-ben, később a párisi »Electricité«-ben a következő men*) V. ö. »Psych. Studien.« 1880. 4. f. 153—169. 1. 2) I.m. 167. s köv. 1. A legfontosabb részlet így szól: »A társulat előtt bizonyára nem volt ismeretlen azon tény, hogy még a legügyesebben csomózott kötelékek sem képesek a médium megszabadulását meggátolni. Tudták továbbá azt is, — bármily különösnek tessék is az sok olvasójuknak — hogy a teljesen öntudatlan személyt is lehet akaratától egészen függetlenül valamely szerep személyes eljátszására bírni épen úgy, mint mikor a mesmerikus érzülékeny a mesmerizáló szavaira hallgat. S ezért nem is kerülte el figyelmüket, hogy mily rendkívül nehéz, műveletlen egyéneknek megnyugtató feleletet adni. Azonban kötelességüknek tartották, hogy kísérletet tegyenek.«
