Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
356 ságával össze nem egyeztethetőnek tartotta s Londonnak vette útját. Hogy E g 1 i n t o n csakugyan gyakorlott csaló, az nem szenved kétséget. A müncheni leálczázásról 1880. május 23-án felvett jegyzőkönyvet *) a következők írták alá : Max Gábor tanár, Benczúr Gyula festő, Benczúr Béla műépítő, Seitz Rudolf festő, Sellmaier Miksa fényképíró, Dr. H i p p e n m e y er tanár, Tausch F. sóbányatanácsos. Ezek egytől-egyig készek a tényállást esküvel megerősíteni. Fájdalom, az agyafúrt csaló a rottweili Dr. Rapp, Zöllner tanár szemé lyébenbuzgó védőkre akadt, hogy ne is említsem W i 11 i get.'2) aki az Abdullaht játszó érdekében sajnálatraméltó buzgalmat fejtett ki, míg végre, a mint. a már többször idézett Confessions of a Médium-ból kitetszik, neki is megnyílt a szeme. 3) Szerfölött valószínűtlenek a szellemek »materialisátiói.« Azért is egy-egy materialisatiós tünemény leálczázása rendkívül jótékony hatással van a kétkedőre. Minthogy a java médium könnyen érthető okokból a médiummesterség épen ez ágát műveli különös szeretettel, azért pikáns leleplezéseknek nem vagyunk szűkiben. »Kötve hiszem, úgymond H o m e (»Lights and Sladows of modern Spiritualisme«), hogy csak öt materializáló médium léteznék is mostanában, a kiket rajta ne kaptak volna, hogy szellemek szerepét játszották«. Véleménye szerint a női médiumok a könnyű fehér leplet, a melybe mint szellemek beburkolóznak, nadrágjukban szokták elrejteni. James Alfréd- n a k Philadelphiában, a ki szintén főleg a materializálással foglalkozott, saját állítása szerint az volt a szokása, hogy titok') V. ö. »Psych. Studien.« 1880. 7. f. 297—305. 1. 2) W i 11 i g a maga tudósításában, a mely Eglintonnak Lipcsében Hoffmann O.-nál tartott üléséről szól, ezt mondja: »Az egésznek a benyomása igazán hatalmas volt. Et kellett ismernem, hogy minden elfogulatlan szemlélő, a ki a legélesebb kritikával kíséri a tüneményeket, de egyszersmind a nélkül is, hogy előítélettel s önkénykedéssel magyarázná azokat, ha csak egy szikra igazságszeretet s valódi exakt tudományosság lakozik benne, nyiltan teljes médiumi valódiságuk mellett foglal állást.« »Psych. Studien.« 1880. 4. f. 151. 1. 3) Bővebben Eglinton esetéről 1. »Psych. Studien«-ben. 1880. 6. f. 241—271. 1., 7. f. 289—310. 1.
