Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
225 mely előbb szintén pillanatnyi idő alatt lön alkatrészeire bontva, behatolhat a nélkül, hogy mindez a legkisebb nyomot hagyná maga után. Továbbá ez a szellem-burok a körülötte levő légkörből vett különféle anyagokat felszíva annyira megsűrűsödhetik, hogy bizonyos időre nem csak látható, hanem még érezhető s megmérhetői s lesz s a súlyos anyagnak minden tulajdonságával felruházva jelenik meg. ') A h a 1 á 1 csak a nehézkes földi testet öli meg, mig az abba zárt szellemet az állati lélekkel, valamint »az anyag velejével«, a perisprit-vel együtt szabaddá teszi. Igaz ugyan, hogy a halál a durva anyagból álló testnek megszűnését jelenti, valójában azonban egyszersmind a megszabadított szellemnek újjászületése, annak a tulajdonképéni őshazába, a szellemek világába való átköltözése s ez az úgynevezett túlvilág, ott fogja csak a földi életben szerzett tapasztalatait tökéletesbülésére és előhala- dására teljesen értékesíteni. Hiszen a szellemi élet az ember valódi élete s így kell, hogy a szellemnek a túlvilágba való visszatérése előtte a leginkább óhajtott perez legyen, melyben a reá nézve gyakran oly szomorú száműzetésből ismét visszamenekülhet az előtte annyira kedves szférákba.2) A halál azonban »sem erkölcsi, sem értelmi módon nem hat be a szellem átalakulására. Az individuumok rendeltetését értelmi és erkölcsi természetök folytonos átalakulása képezi ; a tudás, a képzettség és a földi életben szerzett tapasztalatok képezik a szellemi élet alapját.« 3) A mohamedánok a túlvilágon is mohamedánok maradnak, épen így a zsidók és keresztények is stb. A szellemek nyilatkozatai szerint a túlvilági élet úgyszólván megszakítatlan érzéki folytatása a földinek. »Har e« szellem, a ki életében senatori méltóságot viselt Amerikában, a következőket közölte, a miket chemikus fia, Hare Robert, nyomban l l) Kardec, Le livre des Esprits. 19. s köv. 1. 3) A szabad szellem úgy tekinti a testet, mint »comme un mauvais habit qui le gênait et dont il est heureux d’être débarrassé.« Kardec i. m. 148. 1. ^Wallace, Eine Vertheidigung des modernen Spiritualismus. 84. 1. Schneider : A szellemekben való újabb hit. 15
