Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
IV. A kiváló médiumok és mutatványaik
hogy elfelejtettünk egy kis csengőt tenni az asztalra. Ebben a perczben jobbra tőlem, az asztal közepétől legkevesebb 2 méternyire eső szobaszögletből csengés hallatszott és az utczáról beömlő gázfénynél gyengén megvilágított szobában láttuk, a mint egy kis csengő a polczról, a melyen állott, lelebegett és leereszkedett a padlózat szőnyegére és ezen lassan tovább haladt, míg csak asztalunk alá nem ért. Itt tüstént igen erősen kezdett csengeni, miközben mi kezeinket a fent jelzett módon az asztalon együtt tartottuk, a függöny közepén alkalmazott nyitáson egy kéz tűnt elő a csengetyűvel és azt elénk tette az asztalra. Erre azon óhajomnak adtam kifejezést, legyen szabad azon kezet egyszer megszoríthatni. Alig hogy ezt kimondottam, ismét előtűnt a nyílásból a kéz és míg most bal tenyeremmel Slade mindkét kezét elfedtem, jobb kezemmel megragadtam a nyíláson előtűnő kezet és így jóizü nevetés közben szívélyesen megráztam a túlvilág! jóbarát kezét. Ez utóbbi tökéletes életmeleg érzést keltett és kézszorításomat oly barátságosan viszonozta, hogy igen nagy kedvet kaptam, tekintettel az e v i 1 á g b a való tudós »barátaimnál« tett különös tapasztalataimra, ama kéz segélyével a negyedik kiterjedésbe átvarázsoltatni, azon reményben, hogy a t ú 1 v i 1 á g értelmes lényeinél több igazságszeretetet és becsületességet találok, mint itt. Miután a kezet eleresztettem, egy táblát nyújtottam neki és egy kis erőpróbára hívtam fel ; értésére adva, hogy én egyik oldalon húzom és ő a másik oldalon ugyanazt tegye, látni fogjuk, melyikünk tartja meg a táblát. Ez azonnal meg is történt és a tábla ide-oda rángatásánál oly rugalmas húzást éreztem, mintha a táblát a másik oldalon ember fogta volna. Egy erős rántás után sikerült a táblát birtokomba keríteni. Még egyszer ismétlem, hogy mindezen tünemények alatt Slade nyugodtan ült előttünk és mindkét kezét az én balkezemmel, a másik két egyén pedig kezeikkel befedtük és erősen tartottuk- »Míg én a fentebbi megfigyelésekkel és kísérletekkel voltam elfoglalva, a függöny felső részén egy félkör alakú, villószerű fényben tündöklő emberfej nagyságú tömeg tűnt elő. Ez többször lassan egyforma magasságban a függöny egyik részétől a másikig lebegett; azt a benyomást tette mindnyájunkra, mintha közvetetlen a függöny megett egy világító alak volna, a mely fe-