Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
IV. A kiváló médiumok és mutatványaik
Ugyanazt a kísérletet, t. i. a fonálon csomókat kötni 1878. május 8-án este megismételtük Z ö 11 n e r-nél egy negyedórái gyűlésen, melyet fényesen kivilágított teremben tartottunk. »Két 44 cm. hosszú s 5—10 cm. széles puha bőrből készített szíjat összekötöttünk és mint előbb a fonálnak, úgy ennek is két végét lepecséltettük. Mindkettőt külön így elkészítve az asztalra tettük, hol őket kezeimmel betakartam. S 1 a d e, ki baloldalamon ült, jobbját kinyújtva gyengéden kezeimre tette ; én eközben mindig éreztem, hogy a szíjak kezem alatt vannak. Slade azt a csomózásáról nem nyújthatok oly pontos tudósítást, mely ezen csodálandó jelenség csalhatatlan bizonyítékául szolgálhatna. Legyen szabad megjegyeznem, hogy, miután Daily Telegraphban Zöllner tanár ur tudósítását olvastam, azonnal az első legjobb alkalommal megkérdeztem szellembarátunkat »Joe y«-t, hogy vállalkoznék-e arra a kísérletre ? »Nem bánom, megkísértem« volt a válasz. (We will try.) »Erre 4 jardnyi (12 láb) hosszúságú közönséges barnás fonalat, melylyel könyveket szoktam csomagolni, vágtam le egy egészen uj tekercsből, azt pontosan megvizsgáltam, azután két végét egyszerű csomóval összekötöttem, a csomóból kimaradt két kis végdarabot névjegyemen átbökött lyukon túl keresztcsomóval (square knot) megkötöttem s a csomót lepecsételtem. A névjegyre ráírtam egyúttal egy különös jelet és a keltet. Mikor mindez készen volt, újra megvizsgáltam a fonalat s ismét csomózatlannak találtam. »Kerek kis asztalnál mr. E g 1 i n t o n és mr. Colemanon kívül még négyen ültünk. A lepecsételt névjegy az asztal közepére volt letéve, melyre mindegyikünk rátette ujját, a fonál a pallóra csüngött. »Körülbelül egy perczig ülhettünk így, mikor kopogást hallottunk ; magam sem voltam rest, azonnal megvizsgáltam a fonalat. Végei ép úgy mint azelőtt, össze voltak csomózva s a pecsét sértetlenül megvolt, de ezenkívül egymástól egy-egy lábnyira még öt csomót is találtam a végnélküli fonálon, melyen mai napig is rajta vannak ; ehhez hozzá kell venni azt is, hogy a két véget összekötő csomó folyton szemem előtt volt. »Annyi tény, hogy semmi halandó ember föl nem csomózhatta a fonalat — de ép oly bizonyos az is, hogy egész Európának egyetlen fizikusa vagy bűvésze sem volna képes ugyanazon körülmények között a fonalat kicsomózni. Oly ténynyel állunk itt szemben, melyet semmiféle kritika meg nem dönthet s melyről nekünk a térméret semmiféle fölfogható száma feleletet nem tud adni.« T. L. Nichols, M. D. 32, Fopstone-road, London S. W.