Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
XIII. Leó aranymiséjére
i288 Költemények. Derűit egén a lelki tisztaságnak Örök dicsőség fénylő múltja kél, Mit ötven éven érezett a hű szív : A hála könnye ékesen beszél. Leónak üdv ! Leónak égi béke ! — Csendül a szózat ezrek lelkiben, — Az égi Bárány tiszta áldozatja Leó Atyánknak hű szivén pihen . . . Övé a szív, az ajk forró szerelme, Övé a hála égi érzete ! A nap mienk, az ünnepet mi üljük ! Atyját köszönti Árpád nemzete. Ragyogva hull a hála diága gyöngye, Szivünk imára, szent örömre gyűl ; Mi boldog, édes, biztató reményt ad, Neked szenteljük hálazálogúl . .. Szeretve forrón, lelkesült kebellel, Epedve várja sok hű gyermeked : Szivednek áldó, hathatós imája Magyar hazánkat oltalmazza meg ! Érted ha zendül ajkaink imája, Nem fáj a szív, a seb rajt’ nem sajog ; Ha rád tér lelkünk édes gondolatja, Borús egünkön hajnalfény ragyog. Miről a iátnok ihlett ajka zengett Csodás reményű szép dicséneket : Lumen de coelo !... lelked égi fénye Népedre áldó fénysugárt vetett. Sionnak ormán szent Egyház ragyog fel, Erős hitünknek sziklatemploma ; Leo hatalmán nyugszik szirtalapja Hiába rajt’ az ellen ostroma ! Vihar ha dúl s a villám dörgye száguld. Adott az Er egy égi csillagot ! Föl hát Sionra ! hogyha vész közelget, A szírt erős ! Leó kormányoz ott! Fogadd a hála szózatát, fogadd el, Mit hő kebellel ím’, föláldozunk 1 Neved ragyog habján az ősz Dunának, A bércztetőkön érted zeng dalunk!
