Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
A magyarországi ruthének és az unio, a legrégibb időktől 1706-ig
Az ungvári unio és következményei. 44G. Camillis 16 évi kormánya korszakalkotó a magyarorszag ruthének egyháztörténetében. — A legválságosabb időben foglalta el székét; oly időben, midőn a ruthén nép vallásában s érzelmeiben megoszolva a fejetlenség átkát nyögte; midőn a vaTlási és politikai zavarok közepette a hitközöny a legnagyobb fokra hágott s a vallásosság .szent tüze végleg kialudni látszott az emberek szíveiből ; midőn a papság megfeledkezve állása méltóságáról s kötelmeiről, csakis önnön érdekeinek élt: mégis aránylag rövid idő alatt oly rendkivüli munkásságot tudott kifejteni, mely a ruthén nép gondolkodás- módját gyökeresen megváltoztatta s az unió fennállását mindenkorra biztosította. — Mit köszönhet e férfiú tevékenységének az unió, alig lehet szavakban kifejezni. Apostoli buzgalma s fáradozásai határt nem ismertek. Bejárta nagyterjedelmű egyházmegyéje legnagyobb részét, oktatva a tudatlanokat, buzdítva a csüggedőket s intve * a kötelességmulasztókat ; zsinatokat tartott majd minden jelentékenyebb helyen, melyeken a legüdvösebb határozatok hozattak az unio s az egyházmegye érdekében. — Mindjárt székfoglalása utáni április 24-ére Munkácsra hítta össze a.vidék papjait, s a megjelent 7 vicariüssal s 60 pappal letétette a katholikus hitvallást. — A rákövetkező május -1-jén már Szatmáron volt, hol a már ismert Monasztelli Demeter mintegy 60 pappal letette a hitvallást s elismerte Camillist püspökének. Ugyanez évi Szeptember 25-én Zborón, Rákóczy kastélyában, november 8-án Isztáncson, 17-én Sztropkón, deczember 14-én Homon- nán stb. tartott zsinatokat, melyeken összesen mintegy 350 pap ismerte el fönhatóságát. ') Hogy mind e zsinatok a legégetőbb kérdések szellőztetésével foglalkoztak, az kétségtelen. Csak az 1690. évi május 3-án tartott szatmári zsinatnak határozatait ismerjük ugyan, .azonban ez is elegendő, hogy joggal következtethessünk arra, miszerint a többi zsinatokon is hasonló intézkedések történtek. Az említett zsinat, figyelmeztetvén a papságot kötelességeire, a hitközségeknek 50 frt büntetés terhe alatt meghagyja, hogy a kétnejü és az áldo') Bazilovics, Fundat. Kórját. II, 88—96. V. ö. Fiedler, Id. h. 498.1.
