Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

A magyarországi ruthének és az unio, a legrégibb időktől 1706-ig

Az ungvári unió és következményei.

Ha Rákóczyak politikájának sikerűit is Parthént jó ideig távoltartani székétől, azt még sem tudták megakadályozni, hogy ez rendkívüli tevékenységet ne fejtsen ki a? unió és papsága érdekében. Tudta igen jól, mit vár tőle Lippaÿ és az apostoli szék és mily reményeket kötött hozzá mindkettő s mindenáron azon volt, hogy e reményeknek megfeleljen. Azonban bár legfőbb gondját képezte az unió terjedése és megerősödése s bár ennek szentelte majdnem egész életét, fáradozásait nem koronázta az óhajtott siker s az unió kormányzása végéveiben nemcsak nem hódított tért, de még vesztett, mert egy korabeli Andrella nevű unitus, pap szavai szerint Partbén halála előtt 600 pap közűi 416 volt szakadár. ‘) Mindennek daczára a jóakaratot tőle megtagadnunk nem lehet; legalább nem anélkül, hogy ellen ne mondjunk a jezsuita missio évkönyveinek, melyek szerint Parthén „vir strenuus ac fidei propagandae perstudiosus“ volt. J)

Hogy e buzgósága daczára sem tudta az unió ügyét előbbre vinni, annak oka nagyrészt a Rákóczyak protestáns- és szakadárbarát politikájában keresendő, kik, ha máskép nem lehetett, erőszakkal is visszatartották a szaka dár-népet a katholi- kus egyházba való visszatéréstől ;s) bár másrészt tagadhatlan, hogy Parthén tanulatlansága, gyakori betegeskedése s mindinkább növekvő életkora is nagyon akadályozta az unió terjedését.2)

*) Századok 1884. 694. 1. Duliskovics, Id. m. II. 121. I.

») Lásd Nillesnél. Id. m. II. 845.

3) Ennek világos bizonyítéka a X. Incze pápához 1652-ben terjesztett fölirat, melyről már fönnebb megemlékeztünk, s melyet a következő 6 archidiaconus írt alá : a szepesi, makovíczai, sztropkói, homonnai, szerednyei és az izai (Uzanensis), a miből következik, hogy 1646-ban az .uniót legnagyobbrészt a mai eperjesi egyházmegye területén s a Drugethek birtokain lakó ruthének fogadták el, míg Munkács és vidéke s általában a Rákóczyak alattvalói még . 1662-ben is mind szakadárok voltak.

*) E nézetnek ad kifejezést Miilei atya is, midőn a már többször említett levelében következőleg nyilatkozik : »Habemus quidem his in partibus ut innui Episcopum unitum . . . Ordinis s. Basilii, sed non satis doctum, jamque septuagenarium ac valetudinarium,

neque diu duraturum

..................qui impar est istis instituendis vel

uniendis.« Fiedler, Id. h. 496, 1.