Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
68 il. Jézus Krisztus. 1. A világtörténet nagy drámája. ,.A mint tehát Jézus az eczetet vette, mondá : Beteljesedett ! És lehajtván fejét, kiadá lelkét.“ „És a templom kárpitja ketté hasada fölétől egész aljáig ; a föld megindúla, a kősziklák megrepedének, a sírok megnyílának, és sok szentnek testei, kik elaludtak vala, föl- támadának. És kilépvén a sírokból az ő föltámadása után, a szent városba jövének, és sokaknak megjelenének.“ „A százados pedig és a kik vele valának Jézus őrizetére, látván a földindulást és a történteket, igen megfélem- lének, mondván: Valóban, Isten Fia volt ez!“ „A zsidók pedig (mivel készületnap vala), hogy ne maradjanak a kereszten a testek szombaton (mert ez ama nagyszombat vala), kérék Pilátust, hogy töressenek meg azok szárai, és vétessenek le.“ „Eljövének tehát a vitézek, és az elsőnek megtörék ugyan szárait, a másiknak is, ki megfeszíttetett vala ő vele. Mikor pedig Jézushoz jöttek, látván őt, hogy már meghalt, nem törék meg szárait, hanem egy a vitézek közöl lándzsával megnyitá az ő oldalát, és legottan vér és víz jőve ki. És a ki látta ezt, bizonyságot tesz erről, és igaz az ő bizonysága. És ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higyjetek. Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az irás : Csontot meg ne törjetek benne ! És ismét más irás mondja : Meglátják, a kit általvertenek. “') „És mikor már esteledett, eljőve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várja vala Isten országát, és bátran beméne Pilátushoz, és elkéré Jézus testét. Pilátus pedig csodálá, hogy immár meghalt. És hiván a századost, megkérdező őt, vájjon meghalt-e már? És midőn értesült a századostól, Józsefnek ajándékozd a testet.“ , „Eljőve tehát és levevé Jézus testét. Eljőve pedig Niko- démus is, ki Jézushoz először éjjel jött vala, mirrha- és áloe- vegyitéket hozván, mintegy száz fontot. Vevék tehát Jézus testét ; és azt lepedőkbe takarák fűszerekkel, a mint szokás a zsidóknál temetni. Vala pedig azon helyen, hol ő fölfe') V. ö. Zak. 12, 10.
