Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

A hivő szegények boldogsága.

37

Ha ugyanis Ön nem ismer egyebet, csak a világot Isten nélkül, akkor a társadalmi rendben a legnagyobb egyenetlenség uralkodik. A világ egy óriási gépezetté lesz, a mely — mint Strauss Dávid az ő atheizmusában kétségbeesve felkiált, — alkalmilag összezúz, anélkül, hogy ezen valamit változtathatnánk. Gondviselés nincsen. A nyomorultnak, betegnek, az eltiprottnak nem marad más, csak a gyűlölet, az irigység és a kétségbeesés. És e zűrzavar föltétien benső szükségesség folytán a semmiből, az „örök űrből“ lett? Már ezt higyje, a ki akarja !

Mig ellenkezőleg, ha Ön Istenben, a jó megjutalmazójá- ban s a gonosz megtorlójában hisz, akkor mindezen egyenetlenségek eltűnnek s egy magasabbrendű összhang áll be. A világtörténet egy óriási, szellemet és szivet egyaránt kielégítő drámává leszen, a melyben az utolsó Ítélet képezi az utolsó felvonást, a melyben a földi sors egyenetlenségei kiegyenlít- tetnek, s mindenki megkapja a magáét érdeme szerint. Itt már van világosság és szabatosság. A másik hazugság és csalás s épen alkalmas arra, hogy az emberi szellemet sötétségbe burkolja, őt kétségbeesésében Faust példájára a világ aljas élveinek karjaiba vesse, távoltartsa az Istentől, teremtőjétől és urától, elszakítsa őt végczéljától, az egyedüli forrástól, a honnét boldogság árad reá.

Legyen meggyőződve, hogy sehol, de sehol nem talál megnyugvást, békét és igazi tartós boldogságot, mint az Istenben, mennyei atyjában való gyermeki, alázatos hitben.

6. A csoda.

E. : Utolsó alkalommal megakarta Ön nekem bizonyítani, hogy az Istenben való hit összhangot hoz a világegyetembe s eltávolítja a zavaró hangokat, a melyek hit nélkül a társadalmi rendben érvényesülnének.

Én azonban bizonyos szabálytalanságot, önkényt találok majd minden istenhivő vallásban, legyen az kereszténység,