Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

34 I. Istennel vagy Isten nélkül ? 5. Isten a legfőbb boldogság forrása.

senyek, színházak és regények nem fognak-e benne undort kelteni, mihelyt elvesztik újdonságuk ingerét?

De fontolja meg jól, hogy mi egy atheista boldogságára a legkedvezőbb föltételeket vettük föl. Vegye most azon embereket, a kik közönséges felfogás szerint nem boldogok; vegye pl. a számtalan gyármunkást, szegényt, beteget és rokkantat. Micsoda boldogságot találnak ők atheismusukban ? Legfeljebb a Hartmann Ede „Nirwaná“-jára való kilátást, azaz a gondolatot, hogy nemsokára mindennek vége lesz. Valóban igen negativ boldogság. De még ezt sem élvezhetik, mert soha, de soha sem szerezhetnek maguknak bizonyosságot a felől, hogy Isten és pokol csakugyan nem léteznek.

E.: Nem mondom, hogy épen nincs igaza. Hanem szeretném látni, hogy másrészről mire építi Ön a theisták, a keresztények boldogságát.

A.: Jól van! Először is ragaszkodjék szorosan ahhoz, hogy Isten a tökéletesség minden bőségét magában egyesíti. Ez minden tekintetben áll róla. Tökéletes O a térben, t. i. Ő mindenütt és egészen jelen van, Ő tökéletes az időben, t. i. nincs sem kezdete, sem vége, úgy hogy a mit mi múltnak, jelennek és jövőnek nevezünk, reá nézve mind jelen ; Ő tökéletes a megismerésben, t. i. mindentudó és mindenek fölött bölcs ; Ő tökéletes akaratában, vagyis mindenek fölött szent; tökéletes akarata végrehajtásában, vagyis mindenható Röviden, minden a mit a világon tökéletest találhat vagy csak gondolhat, az az Istennél végtelen módon megvan. Az ember térbeli és időbeli létezése, az ő ismerete, erénye, ereje —• mindene nem más, mint egy csöppje a hasonló tökéletesség tengerének, a mely Istenben található, vagy egy sugára a tökéletesség napjának, a mely maga az Isten

De még sem ! A hasonlat nem kielégítő ; sőt betűszerint értelmezve a pantheizmushoz vezetne. A tenger kisebb lesz, hacsak egy csöppet is kiveszünk belőle. Az Isten azonban nem lett kisebb, midőn a világot létre hozta. Mondjuk inkább tehát : az ember s általán véve a világ tökéletességei nem egyebek, mint egészen gyönge, részleges viszfényei Isten, az absolut lény megfelelő tökéletességeinek.