Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve
A vallásos színezet nem csökkenti a darab értékét. 381 melyen elejétől végig a vallásos felfogás leng át s mégis a világirodalom remekei közé tartozik. Ez Calderon „Csudatévő mágusa“, mely nem sokkal marad mögötte Gőthe „Faustjának. Hőse Cyprianus, ki szintén bölcselkedő mint Faust. Antiochia mellett egy erdőben Plinius mondása felett töp- renkedik, hogy : Isten a legnagyobb hatalom és jóság. A sok isten hitében megrendülve már a keresztény felfogás felé közeledik ; de az ördög résen áll s nem szeretné kibocsátani körmei közűi. Eleinte vitatkozással próbál szerencsét, ezzel azonban nem sokra menvén, testiségének fel ingerlésével akarja elcsábítani. Egy barlangban megmutatja neki Jusztinának, a bájos keresztény szűznek odavarázsolt képét s a bölcs vére lángra lobban. De Jusztina, mint a többi érte vetekedő ifjakat, Cyprianust. is visszautasítja. A gonosz lélek Ígéretet tesz neki, hogy megszerzi a leányt, de csak lelki üdvössége árán. Cypriánus mindenre rá áll, egy vérrel Írott szerződésben leköti lelkét s a varázslatokba mélyed. Az ördög felidézi a pokol szellemeit, hogy zaklassák fel Jusztina érzékiségét ; de utoljára is kudarczot vall. A szűz bár vonzódik Cypriánushoz, nem tántorodik meg erényében s az Isten nevének említésével mindörökre elűzi a kisértőt. A gonosz lélek nem képes beváltani Ígéretét s a várakozó bölcs elé nem magát Jusztinát, csak árnyékát varázsolja, mely az ölelés perczében csontvázzá omlik. „Ilyen, Cyprianus, a világnak minden dicsősége!“ Az ördög kénytelen bevallani kudarczát : az ártatlanságot Isten őrzi, a legjobb és leghatalmasabb Isten. Cyprianus felveszi ennek az Istennek keresztvizét s Jusztinával a vértanú- halálban egyesül. Mily érdekes eszmei tanúlság rejlik e mesében, mondja: Beöthy Zsolt „A tragikum“-ról Írott munkájában. Cyprianus úrrá akar lenni a természet fölött, szolgálatába hajtani erőit a maga bűnös czéljára. Hangjaival mint a csábítás eszközeivel veszi körűi Jusztinát. A szüzet a párját hivó csalogány dala édes sejtésekkel tölti el a szerelem forró üdvéről. Beszél hozzá a folyondár, mely gyöngéd simulással és hő vágygyal kúszik az ágra ; az ölelkező ágak képe feldúlja nyugalmát. A harmatot keblébe rejtő s tekintetével a napot kereső virág is titkos vágyakat olt szívébe.
