Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve

346 Vallás és színpad.

let. Mária a csősztől is kérdezte Krisztust, ki szintén így válaszolt : Most szedek tövist koronájához.

Méltán nevezhetők „Mária-siralinaknak“ e mysteriumszerű dolgok, mert kiváló szerep jut bennök s fájdalmas Anyának a Megváltó szenvedése népies szellemű átdolgozásában.

A Mária - siralmak sajátos és kizárólagos jelenségei a magyar irodalomnak, melyek alatt amaz ascetikus rendeltetésű vallásos szerkesztményeket értjük, melyek szűz Mária fájdalmát sz. Fia kínszenvedése és halálán, többnyire mély s igaz költői érzéssel ecsetelik : s ezeknek irodalma a XIV. századtól — bár megszakítással — lenyúlik egész a XVII. század végéig.

A Mária-siralmak irodalmának legrégibb reánk maradt emléke az, mely a Nádor-codex népies passiójába van beillesztve, s a XV. század első negyedéből való. Kétségtelen azonban, hogy ez irodalom legalább is a XIV. században keletkezett ; mert ezen legrégibb maradványunkban is már teljesen kifejlődve találjuk azon béltartalmat és külső beosztást, mely a Mária-siralinakban azután egyöntetűleg jelentkezik. Azon rokonságot, mely azok béltartalma között létezik, az olvasó előtt feltüntetni csak úgy volnánk képesek, ha az egész irodalmat leírnók számára. E részben tehát ennek olvasására vagyunk kénytelenek utalni ; annyit azonban megjegyzünk, hogy bármennyire önállók is íróink a kidolgozás formájában és elrendezésében, a tartalomba valami lényegesen újat egyik sem sző be. Még a népies elem uralomra vergődése is legnagyobb részben csak bővebb lében ereszti fel a régi anyagot, — többet beszél, de lényegében csak a régit mondja.

A siralmak többnyire két, néha három részből állanak. A népies passiók ugyan a kínszenvedés kezdetétől fogva mindjárt beleszövik a sz. Szűz alakját is dolgozatukba, egy-egy apostrophe, vagy annak közbeszólása által. De a tulajdon- képeni, egy egészbe kerekűlő siralom, csak a felfeszítés után, a kereszt alatt kezdődik. Ez az első rész. A második a temetési siralom, a harmadik — csak néha alkalmazott — rész