Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve
BEVEZETÉS. bécsi „Ringtheater“-nek 1881-ben történt leégése mindenfelé iszonyatos megdöbbenést idézett elő. A színházaknál előforduló tűzesetek gyakori ismétlődése gondolkodóba ejtette az illetékes hatóságokat. Mentő eszközök feltalálásán törték fejőket az érdekelt körök, hogy elejét vegyék a félelmes kigyuladásoknak ; különböző intézkedéseket s rendszabályokat léptettek életbe, hogy a közönségnek veszély idején való menekülését megkönnyebbitsék. Egymásután tettek próbákat az úgynevezett „ Extincteur “-rel s „Mata-Fuegos“-szal. A színházaknál szaporították a kijárások s vízvezetékek számát, szóval minden kitelhetőt megtettek arra nézve, hogy a néző közönség veszély idején „ép bőrrel“ menekülhessen. Dehogy a színházlátogatók lelkében a darabok előadása alkalmával valláserkölcsi szempontból esik-e valami kár, azzal édeskeveset törődtek. Ez kívül esett a mentőbizottságok gondoskodási körén. Nem csoda ! a mai anyagelvies áramlat majdnem zérusra szállitá le a lélek s következőleg a szellemi dolgok értékét. Papok közt, prédikácziók alkalmával ugyan még szóba kerülhet ily túlhaladott álláspont, de hát színházakkal kapcsolatban miért fordítanának a lelki üdvre is figyelmet, mikor az mint láthatatlan és súlytalan valami úgyse sokat nyom a latban? Lehetett azonban hallani itt is, ott is oly értelmű felszólalásokat, hogy a színdarabokra is rá férne egy kis igazítás, j>ys