Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

keveset bíztak, mégis minden erejöket megfeszítették, hogy engem az áttérésben megakadályozzanak. Protestáns prédikátorokkal hoztak össze, de az ő polémiájuk is csak nemleges volt : hogy a katholiczizmus nem egyéb szellemi fogságnál (csakhogy akkor Krisztus szava: „A ki titeket hallgat, engem hallgat“, szintén szellemi fogságot jelent); a protestantizmus szabad vizsgálatot enged meg (ámde ezt a pogányság is teszi) : a katholikus tartományok „elposhadtak“, (hogy mit tartsak ebből igaznak, azt megmutatta az öngyilkosok statisztikája) ; sok rósz pap és püspök volt már, (mintha Júdás nem a 12 apostol közöl lett volna !). Ama durva rágalmakról : hogy a katholikusok imádják a szenteket, hogy a szent misével és ereklyékkel bálványimádást űznek stb. nem is akarok megemlékezni.

Hasztalan lett volna tehát még tovább vitatkoznom és az elhatározó lépéssel késnem. A prédikátoroknak nagyon is elég idejük volt, hogy ellenvetéseiket előadják.

Az Ön tanácsa szerint tehát elutaztam X.-be !

Mily jól esett nekem egy jól rendezett szerzetház csendjét és magányát feltalálnom ! Mily megható volt a szép istenitisztelet a fönséges énekkel ! Itt, gondolám magamban, itt lakozik a béke és az igazság ; itt találom ama békét, melyet a világ és a szétzüllött százfejű protestantizmus nem adhat.

De röviden akarok végezni :

N. atya magára vállalta, hogy engem az áttérésre előkészítsen. 0 úgy találta, hogy a katholikus hit tanaiban már elég oktatásban részesültem. És így ezen ismeretes dolgokat mellőzve, a szt. gyakorlatokra : az elmélkedésre és imára fordítottuk a fősúlyt.

Egész új világosság tárult föl előttem. A mennyországba vezető utat, melyen haladni kötelességemmé lett, tisztábban láttam mint valaha.

Tegnap délután a lelki gyakorlatok végeztével egész eddigi életemről általános gyónást végeztem. Sokkal köny- nyebben esett meg, mint a hogy gondoltam volna. Az estnek még hátralevő óráit Isten megfoghatatlan jóságának és irgalmának megfontolásával töltöttem, ki engem a hitetlenség