Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
Hogyan viselje magát az áttérés után. 275 boldogságot, melyet a katholiczizmusban föllelt és még inkább föl fog lelni. De legyen meggyőződve, hogy ezt vitatkozás által nem éri el, hanem inkább az igazi jámbor, derűit, szeretetteljes keresztény élet által, jó könyvek terjesztése és ima által. Ennyi mostanra elég ! — Isten áldását kívánom elhatározásának keresztülviteléhez. Legközelebbi levelét nagy érdeklődéssel várom. 13. Befejezés. (Edgár levele.) Kedves főtisztelendő Atyám ! Még ma, örömmámoromban egynéhány szót kell Önhöz intéznem, hogy csordultig telített szívemen egy kissé könnyítsék. Megtettem a lépést, a hitvallást nyilvánosan és ünnepélyesen tettem le, és immár tagja vagyok a Krisztus által alapított egy, szent, egyetemes és apostoli egyháznak. De mikép ecseteljem Ön előtt boldogságomat ? Ön jól tudja, hogy első találkozásunk alkalmával, mily idegen és hideg voltam a kereszténységgel szemben. Külsőleg protestánsnak vallottam magamat. De vallásomnak tana iránt közönynyel viseltettem, szívemben inkább istentagadó vagy kétkedő voltam, mint keresztény. A kereszténységről azt hittem, hogy a modern tudomány előtt meg nem állhat. Ön másról győzött meg engem ; én kereszténynyé lettem. Majd ama kérdés merült föl előttem : vájjon a külöm- böző felekezetek közöl, melyik képviseli az igazi kereszténységet? Mert előbb, a mint magától értetődik, ezen kérdés iránt közömbös voltam. Csak a protestantizmusnak adtam természetesen előnyt, mivel elméletileg és gyakorlatilag ke- vésbbé vett igénybe ; a katholiczizmust szellemi zsarnokságnak tartottam, mely a híveket sok babonás tannak vak elfogadására kényszeríti. Azt kérdeztem tehát : hol van a valódi, a meg nem ha18*
