Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
198 HI. A kath. egyház és tanai. 7. A megigazulásról szóló tan. lemben kell venni, a mily értelemben azokhoz az egyház mindenkor egyetértőleg ragaszkodott s azoknak kifejezést adott ; hogy t. i. mi annyiban neveztetünk a hit által megigazultak- nak, a mennyiben a hit kezdete az ember üdvösségének, alapja és gyökere minden megigazulásnak, a mely nélkül lehetetlen kedvesnek lenni Istennél és lehetetlen Isten gyermekeinek közösségébe jutni ; azért mondjuk pedig, hogy ingyen igazulunk meg, mert semmi, ami a megigazulást megelőzi : sem a hit, sem a jó cselekedetek, a megigazulás kegyelmét ki nem érdemlik. Ha pedig kegyelem, már nem a jó cselekedeteknél fogva ; mert különben a kegyelem — a mint ugyanazon apostol mondja — már nem volna kegyelem.“ íme, így magyarázza a tridenti zsinat a megigazulást. Ezen tanítás után elítéli a zsinat ama tévelyeket, melyek leginkább el valának terjedve a 16. században. Az elítélt tételekből is felsorolok Önnek nehány fontosabbat : 1. Kánon. „Ha valaki azt mondja, hogy az ember jócselekedeteivel, melyek vagy az emberi természet erői által, vagy a törvény tanítása segítségével mennek végbe, a Jézus Krisztus által szerzett isteni malaszt nélkül, Isten előtt megigazulhat : átok alatt legyen.“ 2. Kánon. „Ha valaki azt mondja, hogy a Jézus Krisztus által szerzett isteni malaszt csupán avégre adatik, hogy az ember könnyebben élhessen igaz életet s könnyebben érdemelhesse meg az örök életet, mint ha mind a kettőre a szabadakarat áltál malaszt nélkül is, jóllehet bajjal s nehézséggel eljuhatna : átok alatt legyen.“ 3. Kánon. „Ha valaki azt mondja, hogy az ember a Szentlélek megelőző sugalmazása és segítsége nélkül képes hinni, re') Conc. Trid. sess. 6. de justif. cap. 1—8.
