Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

»A ki titeket hallgat, engem hallgat.

141

Imádkozzék csak egyelőre szívből, hogy elméje felvilágosíthassák, s imádkozzék egyúttal az Ön, hű és készséges barátjáért II. L.

3. Tekintély-elv vagy szabad vizsgálat?

(Edgár levele.)

Az ó-katholikusokra vonatkozó ellenvetésemet megoldá Ön. Valóban, egészen más dolog vitás kérdéseket tisztába hozni, mint már meglevő hitágazatokat felforgatni. A vatikáni zsinat tette az előbbit, az ó-katholikusok pedig s épen igy előbb Luther is, az utóbbi dolgot cselekedték. S igy Luther tana nem lehet a valódi kereszténység, nem lehet „Istennek tiszta igéje“, mint azt ő maga nevezni szokta. Mert ha valóban Isten igéje volna e tan, úgy az összes egyház egyik században sem lehetett, sem nem lehet ezzel ellenmondásban, sem attól el nem térhetett, miként azt Luther a fellépését megelőző századoknak hibáúl felróvja.

Ha én most kénytelen lennék megnevezni Önnek a jelenleg létező nagy vallási társulatok közül olyant, mely a tiszta kereszténységet csonkitatlanúl megőrizte, nem kis zavarba jönnék. Nekem úgy tetszik, hogy mindnyájan tévedtek, a protestánsok főképen az által, hogy sok dolgot elvetettek, az Ön kath. egyháza pedig az által, hogy Jézus Krisztus tanához sokat hozzá adott.

És mégis ezt ismét el nem fogadhatom, anélkül, hogy az egész kereszténységet s különösen pedig Jézus Krisztus messiási küldetését és Ígéreteit meg ne tagadnám. Avagy Krisztus, ha Ő Isten fia vala, nem gondoskodott volna arról, hogy tanítása egészen és hamisítatlanúl szálljon át az utókorra ? Vájjon nem az igazság birodalmát akarta-e Ő megalapítani ? S vájjon igazán tekinthetem-e az összes keresztény néven szereplő vallási társulatokat az igazságbirodalma gyanánt, midőn egy keresztény tan sincs, a melyet egyik vagy másik felekezet nem tagadna?