Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

Dávid, lzaiás.

99

teljesülését a názáreti Jézusban találjuk. Dávid világosan úgy írja le a Messiást, mint Istent, midőn azt mondja : „Az Ur monda nekem: Fiam vagy te, én ma szültelek téged“,1) és „Mondá az Ur az én Uramnak : Ülj az én jobbomra, mig ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.“ á) Mikép hozta zavarba e szavakkal maga Jézus a farizeusokat, kik magok sem tagadhatták e szavak messiási jellegét, — már fentebb kimutattam. (L. fentebb.)

Ugyanazon zsoltárban leiratik továbbá a Messiás papsága is; olvassuk ugyanis: „Megesküdött az Ur, és nem bánja meg: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rende szerint.“ 3)

Azonban e dicsőséges vonások mellett elünkbe tűnik a megfeszített képe is. „Én pedig féreg vagyok, nem ember; emberek gyalázata és a nép megvetése. Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak engem, félrevonják ajkukat, és fejőket hajtogatják. Az Urban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg őt, mert kedveli őt.“4) „Átlyuggatták kezeimet és lábaimat, megszámlálták minden csontomat ; ők pedig néztek és szemléltek engem, elosztották magok közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek.“ 6)

8. Hasonló világossággal festi le lzaiás (Kr. e. 700 körül) a szenvedő Üdvözítőt :

„Felnövekedett, mint a vesszőszál ő előtte, és mint a gyökér a szomjuhozó földből ; nincs neki szine, sem ékessége ; és néztük őt és nem volt tekintete, hogy kívántuk volna őt, a megutáltat és a legutolsót az emberek között, a fájdalmak férfiát, a nyomorúsághoz szokottat ; ki elrejtette orczáját, mint megutált, azért nem is becsültük őt.“

„Bizonyára a mi betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat ő hordozta ; és mi őt mintegy poklosnak tartottuk és az Istentől megvertnek és megalázottnak ; ő pedig megscbe- síttetett a mi gonoszságainkért, megroncsol■) 2. zsoltár 7.

*) 109. zsolt. 1 ; Zsid. 110, 1.

3) 109. zsoltár 4. Zsid. 110, 4.

«) 21. zsoltár 7-9. V. ö. Máté 27. 43.

6) 21. zsoltár 17—19. V. ö. János 19, 23, 24.

7*