Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

Tischendorf. Strausz Dávid. Renan. 93

mindenütt és a leghatározottabban Jézus és apostolainak tanítása, hogy : Jézus személyével áll fönn vagy dől meg a kereszténység. E személyt megfosztani ama fönségélől, a melyet. e szavakban: ,Isten fia“ az egész egyház tulajdonít neki s mégis föntartapi akarni a keresztény hitet, a keresztény egyházat : nem más, mint hiábavaló kísérlet, hiú káp- rázat . . .

»Horniét ismerjük mi Jézus életét? Majdnem kizárólag a négy evangéliumból, a melyekben Jézus isteni személye, — mely sarkpontját képezi a keresztény hitnek s egyszersmind minden az evangéliumok ellen irányzott támadásoknak, — lényegileg közös sz. Pál apostol leveleiével.“

„Annak csak örülhetünk, hogy Jézus két leghíresebb modern életirójának, a „tübingi levegőszobrásznak“ (Strausz Dávid) s a párizsi „torzképkészítőnek“ (Renan) radikális jelleme következtében, az evangéliumokkal s magával az Úrral szemben való hivő és hitetlen álláspont ellentételei mindenütt napfényre kerültek. Csak a világosság vezet eredményre . . . Mi sem könnyebb, mint azokat, a kik maguk nem képesek a kereszténység e legnagyobb kérdését tudományosan kipuhatolni — a tudományos, őszinte kutatás szine alatt megcsalni, tévedésre vezetni. Épen ezért vannak oly sokan, kik azon véleményre jutottak, hogy a tudomány szempontjából Jézus életére nézve roszul, úgyszólván kétségbeesetten állunk. E mellett látszott bizonyítani amaz állítás, hogy a keresztény egyház korábbi története döntő tanúságot tesz evangéliumaink hitelessége ellen ; különösen pedig János evangéliumának hitelessége ellen tanúskodik, — mint a melyből a keresztény télén idők nem kis bosszúságára, sokkal világosabban tűnik ki a világ megváltójának isten-emberi megjelenése, mint a Synoptikusokból (Máté, Márk és Lukács). Ellenkezőleg a legteljesebb meggyőződésre épen ezen irat útján jutottunk. A tudósok és nem tudósok legtöbbjénél evangéliumaink s különösen János evangéliumának valódisága iránti kétkedést nem más okozza, mint a tagadási viszketeg ; ama kétkedő szellemhez tartozik ez, a mely az utóbbi század alatt mint tagadhatatlan vívmány uralomra jutott. Mindemellett