Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

jMM

■

Ágoston. A csoda uj érv Isten létezése mellett.

87

vetkezett Heródes-félc gyermekgyilkolást, az angyal szavára a gyermek Jézusnak Egvptomba futását, a galamb megjelenését a keresztelésnél, a szűztől való születést, a Jézustól tanítványainak adott utasítást : „M i kor pedig üldöznek titeket egyik városban, fussatok a ni.á s i k b a “ ; *) a gehtszemani kertben kiáltott lelki harczot, a kereszten szenvedett szomjúságot, Jézus mondását, hogy könnyebb egy tevének keresztül jutni a tű fokán stb., a melyben ő Plátó mondásának eltorzítását véli láthatni ; ismeri Jézus ama parancsát: „a ki megüti jobb orczádat, fordítsd neki a másikat is“ s) stb.

18. Flávi us József, a zsidó történetiró, ki Kr. u. 37-ben, tehát mintegy 8 évvel Krisztus halála után született, meghalt pedig 94 után Rómában, — sa császári családnál nagy tekintélyben állott, azért irta meg a „Zsidó régiségek“ czímű művét, hogy politikailag alásülyedt népének emléket állítson. E munkában beszél Flavius minden zsidó szektáról és pártvezérről, elkezdve Augustustól egészen a város elpusztulásáig. így jön szóba Krisztus is, a kiről a következőket mondja :

„Ez időben élt Jézus, egy bölcs férfiú (ha ugyan embernek lehet nevezni) ; mert csodálatos dolgokat cselekedett és tanította az embereket, a kik örömmel fogadták az igazságot. Sok zsidót s még görögöket is magához vont. Ez vala Krisztus (a Messiás). S midőn a mi legkiválóbb embereink följelentésére Pilátus halálra Ítélte, nem hagyták el azok, a kik azelőtt szerették őt. Mert ismét megjelent nekik harmadnapon élve, a mint ezt és más csodálatos dolgokat is előre megjövendöltek róla a próféták. És a keresztények, kik róla neveztettek el igy, még mai napig sem enyésztek el.“ 3)

Az utolsó szavakat: t. i. hogy „a keresztények mai napig sem enyésztek el“, a melyeket Flávius József az első

‘) Máté, 10, 23.

2) Máté 5, 39. Luk. 6, 29.

3) Flav. Joseph. Antiquit. Jud. XVIII. 8, 3. V. ö. H ettinger, Lehrbuch der Fundainentaltheologie I. 295. 1.