Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
Strausz Dávid. Plinius. Dante. Pavliczki. Tischendorf. 79 csaknem minden lapján találunk csodákat. Ha a csoda lehetetlen, akkor az evangélium nem egyéb gyermekmesénél, és az egész kereszténység világtörténelmi jelentőségével, polgárosító hatásával, gótizlésű székesegyházaival, számtalan vértanúival együtt nem nyugszik más alapon, mint költött tör- ténetecskék gyűjteményén. A keresztények, a kik felől már P li- n i u s, — tehát az apostolok kortársa — tudósítja Trajánt, hogy gyülekezeteikben Krisztusról mint Istenről zengedezik dicsőitő énekeiket, ’) e szerint rászedették volna magokat bizonyos csalóktól, és ezektől félrevezetve ontották volna ezrenként patakokban véröket, és mindezt amaz egészben kigondolt történeti dolgokért tették volna, melyeknek valóságáról vagy valótlanságáról sokan közülük könnyű szerrel meggyőződhettek volna, mivel állítólag még ezeknek életében történtek. Ugyanis Krisztusnak halálától, feltámadásától és mennybemenetelétől számítva még alig folyt le negyven év, midőn Neró uralkodása idejében Rómában a keresztényeknek első nagy és véres üldözése végbement. Mind ennek daczára azt mondom : ha a csoda valami lehetetlen, akkor azt kell tartanunk, hogy ezen keresztények rászedettek, az evangéliumok szerzői és az apostolok pedig, a kik ama tényeket mielőtt írásba foglaltattak volna, előszóval terjesztették, hasonlóképen rászedettek vagy csalók voltak. Ezer szerencse, hogy a csodák, a mint Önnek már előbb megmutattam, nem tartoznak a lehetetlenségek közé, s mivel létezik egy személyes Isten, a ki a világot teremtette és azt állandóan kormányozza: azért tehát el kell fogadnunk a kereszténységnek csodák útján való megalapíttatását, de főképen Krisztusnak feltámadását; mert: „Ha a világ csodák nélkül fogadta Krisztus tanát, ez — mondám — egymagában Százszorta nagyobb csoda, mint a többi.“ -) Ha tehát igaz az, vagy csak valószínű is, hogy a kereszténység megalapittatásánál csoda is szerepelt, akkor az >) Plinius, Epist. X. 97. *) Dante. A paradicsom. XXIV. 106.
