Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
6 III. A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegényápolás. ban szokásba jött, bogy a közös erdő és legelő használati jogát csak bizonyos meghatározott számú telekre terjesztették ki, s idegeneket mindennemű megszorítások és illetékek által igyekeztek a letelepedéstől elriasztani. A falvak abbeli kötelessége, mely szerint tartoztak a község szegényeit eltartani, önkényt magával hozta a szegények házasúlási jogának megszorítását. A községek csakhamar megszerezték maguk számára azon jogot, hogy azoktól, kikről föl nem tehető, hogy magukat s családjokat eltartani képesek leendenek, megvonhassák a letelepedhetés és házasúlhatás jogát. így Bajorországban1) már az 1616-iki országgyűlésen meg lön tiltva a papoknak áldásukat adni vagyontalan emberek házasságára, hacsak magukat hatósági felhatalmaz vány által igazolni nem tudják. A városok és mezővárosok elöljáróinak meg volt hagyva, hogy se házasságokat könnyelműen megkötni ne engedjenek, se vagyontalan embereket polgáraik sorába fel ne vegyenek, s végül, hogy a városokban s mezővárosokban még szállást se adjanak nekik. A szegényápolás jövedelemforrásait eleintén részben a kórházak és alapítványok bevételei képezték, részben önkénytes adományok. A plébánosoknak mindenütt meg lön hagyva, hogy az alamizsnálkodás kötelező voltáról prédikáljanak. Azonban a legtöbb tartományban, névszerint a protestáns tartományokban, hol az alamizsnálkodó szeretet lángja nagyon hamar lelohadt, kénytelenek voltak a kényszer-szegényadóhoz folyamodni. A kényszeradó behozatala önkényt magával hozta azt, hogy a szegényápolás a hitközségről a politikai községre, az újkori állami szegényügy közegére szálljon át. Ez egyik helyen előbb, másutt később történt, a szerint, a mily életerős és életképes volt az egyházi szegényápolás. 2. §. A szegényápolás újjászervezése és a régi egyház alapelvei. Megszokott állítássá vált, hogy a községi szegényápolás a hitújítás vívmánya. A dologban csak annyi igaz, hogy a községi szegényápolásnak visszaállítása valóban majdnem összeesik a hitújítással, de korántsem függött az utóbbitól. A községi szegényápolás régibb, mint a hitújítás, s kezdettől fogva ez volt az egyházban a szegények segélyezésének külső formája. A hűbér!) Y. ö. R i e d e 1, Commentar zum Gesetz über Heimath, Verehelichung und Aufenthalt ; továbbá Commentar zum Gesetz über Armen- und Krankenpflege in Bayern.
