Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon (1000-1526)
192 Adatok az egyházi szegényápolás történetéhez Magyarországon. kedvezményben részesültek, mivel biztosítva volt számukra a helyi tized.]) A termény-gazdálkodás bizonytalansága és a tized-jövedelmek csekélysége felébresztő a hívek áldozatkészségét, a mely a lelkésznek nyújtott különféle adományokban nyert kifejezést. Az adományok őskeresztény szokás szerint legelőbb a szent miseáldozattal kapcsolatban lépnek fel. Nem akartak a hívek üres kézzel megjelenni ott, hol az Isten Fia önmagát áldozta fel ! Eleinte az oblatiók tárgyát az áldozathoz szükséges anyagok képezték. A sz. László alatt tartott szabolcsi zsinat kenyeret és gyertyákat említ. 2) Idő múltával az adományok a sz. miseáldozaton kívül nyujtattak s mint párbér jogi kötelezettségekként szerepeltek. Külömböztek a párbértől azon adományok, melyek szintén a sz. miseáldozattal kapcsolatban nyujtattak s mindvégig a hívek szabad tetszésétől függtek. Ily offertoriumok tárgyai voltak az egyház használatára szánt gyertyák és fáklyákon kívül: arany, ezüst kelyhek, keresztek, kupák, serlegek, pénzadományok, szőnyegek stb. Az értékesebb s az isteni tisztelet emelésére szolgáló tárgyak az illető egyház tulajdonába jutottak, mig a többiek a püspököt és papságot illették. 3) A sz. miseáldozaton kivül a hívek mindannyiszor adakoztak, valahányszor valamely egyházi cselekményben vagy kegyszerben részesültek. Ebből fejlődött ki a stóla-illeték, a mely már a legrégibb idő óta szokásban volt az anya beavatásakor és temetéseknél. Az oblatiók harmadik fajául tekinthetők azon rendkívüli adományok, melyeket a hívek úgy saját, mint szeretteik üdvösségének előmozdítására nyújtottak. 4) Ezen adományokból keletkeztek a mise-dijak és mise-alapítványok. Az áldozó pap u. i. midőn a hívek kívánságára misét szolgáltatott, hálából jutalomban részesült. Az oblatiók ezen faja a szegényápolás terén is szerepet játszott, a mennyiben az adományozók az áldozattal kapcsolatban a szegényekről is megem- *) *) A szepesi és erdélyi szászok kiváltságos városainak e nembeli jogáról szól Fessier J. Die Geschichte der Ungern. II. 858. 868. A kassai plébános egy essége az egri káptalannal olvasható Batthyánynál. Leg. eccl. II, 483. 494. 2) Syn. Szabolch. L. I. c. 11. 3) IV. Incze imént említett leiratában utasítja az egri papokat, hogy az ünnepi offertoriumok 2/:,-át juttassák a püspöknek, 1 3-át tartsák meg magoknak. Wagner i. m. I, 406. Későbbi adatok szerint a lelkészek az offertorium minden tárgyát megtartották, és csupán csak a búcsú-napit szolgáltatták be a püspöknek vagy káptalannak. Batth. Leg. eccl. II, 383. Épen igy jártak el a kanonokok a székesegyházi offertoriumokkal. L. Batth. Leg. eccl. III, 240. 254. 4) L. az oblatiók felosztására Timon. Á. A párbér jogi természete Magyarországon 3—17. 1.
