Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig

4. §. Befejező észrevételek. 179 i A szabad akaraton és vallásos alapokon nyugvó községi sze­gényápolás visszaállítása kimondhatatlanul fontos volna nemcsak egyes népekre, de az egész keresztény társadalomra nézve. A jelenkor, valamint a közel jövő számtalan nagyfontosságú kérdése, melyek hasonlítanak a sphinx rejtvényeihez, sohasem fog megoldást nyerni a sokat emlegetett „államsegély“ útján, hanem csakis a tevékeny szeretet művei, a keresztény cliaritas észrevétlen munkássága által. A mi különösen Németországot illeti, erősen hiszem, hogy itt az egyházra még szép, nagy és fényes jövő vár, hogy ama szomorú szakadás, melyet hittani viták s a politika idéztek elő s élesztettek, a szeretet által végre valahára meg fog szűnni. Ez azonban csak úgy lesz lehetséges, ha a hangulat, mely jelenleg Németországban uralkodik, megváltozik. Népek erkölcsi élete folytonos pártokra szakadás hangoztatása által sohasem fog erősbödni, hanem igenis egyéni tevékenység és egyetértő munkás­ság által, s a tettekben és a rejtekben maradásban zajtalanéi nyilvánuló erkölcsi hatalom által. Ha majd az egyház ismét egész szabadon szentelheti magát a szeretet műveinek, ha majd együtt szenved a szenvedőkkel, együtt éhezik az éhezőkkel, ha majd a népek sanyargattatásait szeretet s önfeláldozás által enyhítheti, akkor ismét tudatára fog ébredni csodálandó szervezetében rejlő hatalmának, akkor feléje dobognak majd a népek szívei s a testi-lelki áldás, mely nyomá­ban fog járni, megmérhetetlen leend. A szeretet teljében majd ama kicsinyes, szűkkeblű, félénk és gyűlöletes lény is sírjába fog szállani, mely jelenben a legjobb s legderekabb erőket s mozgal­makat is lenyűgözve tartja, egyszóval általános lesz az emelkedés. Igaz, hogy itt is beteljesedhetik azon mondás : Minden kez­det nehéz ; de az is igaz, hogy fejlődés és növekedés közben gya­rapszik s harczok közepett edződik az erő, azért hát bátran mun­kára fel ! r 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom