Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
112 III. A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegényápolás. iigy tartalmánál mint művészeti kiállításánál fogva kitűnő szolgálatot tesz. A „Katholischen Missionen“ szerkesztősége adományokat is közvetít hittérítők segélyezésére. 11. §. A sz. Yincze-egyletek. A szeretet alkotásai között a 19. században legnagyobbszerü a sz. Vincze-egylet, mely száz és száz fiók-egyletével (conférences) néhány évtized alatt az egész világot befonta az irgalmasság hálójával. Ezen egyletnek alig észrevehető keletkezéséről hadd beszéljen alapítóinak egyike, ki már elköltözött az élők sorából, hogy elvegye nemes tetteinek jutalmát. „Magatok előtt látjátok,“ így szólt az 1853-ban tartott flórenczi értekezleten a nagy és nemeslelkű keresztény Ozanam, ’) „magatok előtt látjátok azon nyolcz tanuló egyikét, kîir~2cTévvel ezelőtt, 1833. május havában, először jöttek össze paulai sz. Vincze oltalma alatt Francziaország fővárosában.“ „Akkoriban a téves bölcseleti tanok egész özöne vett körül s árasztott el bennünket s az volt egyedüli óhajunk, annak éreztük leginkább szükségét, hogy meg kell erősödnünk hitünkben azon támadások ellenében, melyeket az áltudomány különféle rendszerei irányoztak ellene. Egynéhányan ifjú tanulótársaink közül materialisták 'voltak, néhányan St.-Simonisták, mások Fourieris- ták, ismét mások deisták. Mikor mi katholikusok ezen tévelygő testvéreinket a kereszténység által művelt csodákra iparkodtunk emlékeztetni, mindnyájan azt felelték vissza : „Igazatok van annyiban, a mennyiben a múltról beszéltek ; a kereszténység hajdanta csodákat müveit, azonban manapság a kereszténység egy élettelen holttest. És valóban mit tesztek ti, kik dicsekedtek azzal, hogy katholikusok vagytok ? Hol vannak a cselekedetek, melyek hiteteket bizonyítják, s melyek annak becsülésére és elfogadására bírhatnának bennünket ? Igazuk volt, e szemrehányást méltán megérdemeltük. Ekkor így szóltunk magunkhoz : Rajta hát, munkára fel! Tetteinknek összhangban kell lenniök hitünkkel! De mit, te- hetnénk-e mi más valamit, ha igazi katholikusok óhajtunk lenni, mint azt, mi Istennek legjobban tetszik ? Legyünk felebarátainknak segítségére, mint volt Jézus, s helyezzük hitünket a szeretet oltalma alá!“ „Mind a nyolczan egyetértettünk e gondolatban s egytől egyig féltékenyen őriztük e kincsünket, s eleinte senkit sem akartunk befogadni egyletünkbe ; azonban Isten másként határozott. A számra nézve csekély, meghitt barátokból álló egylet, melyet >) V. 8. Dupanloup : Die christliche Nächstenliebe und ihre Werke, p. 146.
