Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
108 III, A hitújítástól a jelenkorig. 1. Az egyházi szegényápolás. vannak beosztva. Mindegyik osztály mellé külön felügyelő van rendelve, ki éjjel-nappal ott van. A betegek elemi oktatására, énektanításra s azok foglalkoztatására ismét más egyének vannak, úgy, hogy a személyzet létszáma, beleértve a konyha, mosóház, kert és gazdaság személyzetét, hatvanra rúg. Az eddig ápolás alatt levőkkel nagy részben igen szép eredményt értek el az elemi tanításban, vallástanban, házi és templomi énekben s egyéb hasznos tárgyakban. Az intézet 30 évi fennállása alatt, 1852—1882-ig, mely utolsó évből a legújabb számadási jelentés fekszik előttünk, 2250 hülye jelentkezett felvételre, s ezek között, mindkét nemből összevéve, 629-et vettek fel. A beteg férfiak száma minden évben nagyobb volt, mint a nőké. Ennek oka egyebek közt azon körülményben lelhető fel, hogy a hülye férfi gyermeket inkább kényszerítik a családból távozni, a leányt azonban könnyebben és (szívesebben megtartják az anya védőszárnyai alatt. Ezen 629 beteg között volt 47 nem bajorországi és 17 hontalan, kiket úgy szedtek össze s magokról semmi felvilágosítást sem tudtak adni. E 30 év alatt meghaltak 197-en és pedig 167-en időszaki bajokban : agybántalomban (23), mellbajban (64), veleszületett gyengeségben (56), vérszegénységben (24), ellenben rohamos betegségben csak 34. Elhagyták az intézetet 233-an, ezek közül „meggyógyulva“ vagy mint hasznavehető tagjai a társadalomnak csak 28-an. A 30-ik év végén (1882. októberben) az intézetben ápolás alatt voltak 196-an, 122 férfi és 72 nő. Ugyancsak bajor tartomány volt első bölcsője a Mária segítségéről nevezett társulatnak is. Ez a felső-pfalzi Hil- poltstein melletti Zell-ben keletkezett, s jelenleg 12 nevelő-, szegény- és betegápoló intézet áll vezetése alatt, melyek elszórva Felső-Pfalz, Felsőbajorország, Svábhon és Középfrankóuia kerületeiben léteznek. Ezen intézetek a zelli (első sorban tisztek és hivatalnokok árvái számára), a beilngries-i, a holnstein-i Beilngries mellett (első sorban magányos nők, azután müveit állású özvegyek számára is, s egyúttal szolgáló-iskola is legyen vele egybekötve), a heideck-i, hilpoltstein-i, allersberg-i, freistadt-i, a mering-i Augsburg mellett, a haldenwang-i, offingen-i, abbach-i és regendorf-i. A társulat mintegy 60 tagból áll, kik közül 27-en a fiókegyletekben, a többiek a zell-i anyaházban vannak. Egy részük házi és mezei munkákat végez, más részük mindenféle szakbeli oktatással foglalkozik. Ezen intézetekben nem csupán szegények, betegek és korlátolt elméjűek nyernek hajlékot, védelmet és ellátást, hanem ezenkivül mintegy 440 gyermek is részesül nevelésben, kiképeztetésben, s nyer a mesterségek minden ágaiban oktatást.
