Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

58

I A keresztény ókor 2. Az üldözések korszaka.

adtak. Az oktató szónak csak akkor van foganatja, lia hősies tett is vonz a követésre. Azért dolgozott Krisztus Urunk az ácsmü- kelyben. Először a mezei pásztorok tudósíttattak eljöveteléről, s csak azután a királyok ; apostolai halászok és hajósok voltak. Erre való tekintettel mondja Bossuet azoknak, kik kézimunkából élnek, büszkék lehetnek, mivel Jézus Krisztus az ö rendjükhöz tartozott. Ivi merné ezek után megvetni a munkát, midőn a Megváltó is műhelyből lépett elő ! Pál apostol sátorcsináló volt s a katonák és matrózok számára bőrsátrakat készített.1) Dolgozótársainak Aqui- lának és Priscillának. Onesimus rabszolgának, Lydia festőnőnek hirdette az evangéliumot. „Magatok tudjátok — monda Pál a miletusi keresztényeknek — a mikre szükségem volt nekem és a velem levőknek, e kezek szerzették meg.“ A thessalonikaiaknak pedig : „Magatok tudjátok, nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem munkával és fáradtsággal, éjjel-nappal dolgozván, hogy köztetek senkit ne terheljünk. Nem mintha nem lett volna hatalmunk, hanem hogy magunkat például adjuk nektek, hogy kövessetek minket.“2) Az apostolnak hősies munkássága és példája elnémítá a munkakerülők ellenvetéseit. A henyeséggel kétszeres, szellemi és testi munkát állított szembe, valamint azoknak, kik a házasság felbonthatatlan- ságát elviselhetetlen tehernek találták, a szüzeség példájával válaszolt.

Krisztus és az apostolok példája az egyházban folytatódott. „Senki köztetek henye ne legyen“, mondja sz. Ignácz. „Kiki dolgozzék kezeivel bűneiért eleget teendő,“ szól Barnabás. „Isten gyűlöli a henyéket. Munkálkodjatok szünet nélkül, a henye szégyenfoltja eltörölhetetlen,“ olvassuk az apostoli constitutiókban, melyek egyszersmind arról is tudósítanak, hogy az üldözések korában a papok munkával keresték kenyerüket, „hogy igy a szükségeseket be tudják szerezni s Isten egyházának ne váljanak terhére.“ s)

A kereszténység nem csak a munkát tette becsültté, hanem a munkásról is letörölte a gyalázat bélyegét, a rabszolgának visszaadta emberi méltóságát és jogait. Az egyházban szegény és gazdag, szabad és rabszolga között nem tétetett külömbség, még az előkelőt, ki díszes öltözetével s ékszereivel feltűnést keltett,* *) még őt sem külömhöztették meg ; a rabszolga és szegény között kellett helyet foglalnia. Mindnyájan ugyanazon kegyelmeket nyerték, közösen részesültek az Ur testében és vérében, fivéreknek és

i) Őrig. Homil. 17. *) Apóst. csel. XX, 34. II. Thess. III, 8.

3) Ep. Barn. c. 19. Const, apóst. II, 23, 63, 65. V. ü. Tertull. Ápol. c. 37.

*) Jak. II, 1. s kv.