Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
54 I. A keresztény ókor. 2. Az üldözések korszaka 2. §. A szabad munka és a keresztény egyenlőség. Küzdelem a rabszolgaság ellen. A kereszténység és pogányság között fenforgó politikai és társadalmi ellentét oly nagy volt, bogy a kettő között az élet-halál harcz elkerülhetetlenné vált. Még ^terhesebbek voltak a viszonyok gazdasági téren. Az ókor egész gazdasági rendszere a rabszolgaságon nyugodott ; a pogányság mitsem akart tudni oly törvényről, mely mindenkit munkára kötelez; a testi munkát csak a rabszolgák végezték, kiktől még az emberi méltóságot és jogot is megtagadták. Gyűlölték, utálták a munkát. Az ókor becstelen, szabad emberhez méltatlan foglalkozásnak tartotta a munkát. Szabadság és semmittevés a régi római előtt azonos jelentményű fogalmak voltak ; a henyélve nyaraló, szellemes Spurianát Plinius, azon idők legnagyobb férfiúja, a tősgyökeres római eszményképének tartotta. ') Rabszolgák végeztek minden munkát, nem csak a földművelés és ipar, hanem a kereskedelem is az ő foglalkozásuk volt. Rabszolgák * 2 3 *) vezették a kereskedelmi és pénzügyeket, ők végezték a termények kicserélését, ők árultak a kereskedésekben és boltokban. A császárok idejében még sokáig a házigazdaságbaii központosúlt a termelés8) ; földművelés, ipar és cserekereskedés ugyanazon gazdaságban űzettek, s ezeknek szerepvivői a rabszolgák valának. Legelőbb a kereskedelem vált ki, s ezen kiválás ép azon időre esik, melyről beszélünk. Azon fejlődésnek, mely az antik, mindent egyesítő gazdálkodással szakítva, a kereskedelmet önálló foglalkozássá akarta tenni, kezdetben a törvényhozás állotta íítját, s csak a harmadik században nyert az uj irány jogi alapot. Caesar megszabta, hogy a vagyonnak csak csekély részét lehet kereskedelemre és kölcsönzésre fordítani, a többit ingatlanba kell fektetni. Tiberius, hogy a házi gazdaságnak régi egyetemes voltát biztosítsa, e rendeletet teljes szigorúsággal hajtotta végre. Alig egy századdal utóbb a kereskedelem annyira kifejlődött, hogy Traján már csak az államhivatalnokoktól követelte meg, hogy vagyonuk egy harmad részét itáliai ingatlanokban bírják. Idővel az ipar is különvált a földműveléstől, de csak helyenként, e mellett a birtokegység megmaradt épségében. Egy és *) Ep. Ill, 1 : quantum ibi antiquitatis. 2) Bizonyítékok Champagny-nál II, 101. 3) Omnia domi nascuntur, mondották a gazdagok háztartásáról még Nero idejében.
