Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
50 I. A keresztény ókor. 2. Az üldözések korszaka Egyéb foglalkozás, át meg át leven szőve a bálványimádással, megközelíthetetlen volt keresztény emberre nézve. Az államhivatalokkal az istentisztelet, áldozatok és játékok rendezése volt összekapcsolva ; a tanítónak mythologiát is elő kellett adnia ; az orvos nem annyira Galenus tanítványa, mint inkább Aesculap papja volt a katonaéletben szintén bajos volt a bálványáldozatoktól távol maradni. Az iparágak egy része önmagában véve erkölcstelen volt,1) más része pedig azért, mivel bálványimádásra szolgált, mint a bálványképek készítése, jóslás, álommagyarázás, a bohóczok, gladiátorok, versenyfutók, a circusbeli kocsisok, bálványünnepélyek szolgáinak foglalkozása. Ezekre adták magukat a szabadonbocsá- tottak, mivel iparról, a szónak mai értelmében, nem tudtak; a házi szükségletek és fényűzés czikkeinek előállítása pedig a rabszolgák munkája volt. Minő foglalkozásuk maradt tehát a keresztényeknek az annyi veszélylyel összekötött kereskedésen kívül ? Csak a kézimunka- és bölcsészet, mely utóbbi azonban csak a műveltek és jómódúak számára volt megközelíthető. Csodálatos — jegyzi meg Ohampagny gróf — hogy a világi czimek között egyedül a „bölcsész“ czime az, melynek viselését a keresztények megtisztelőnek tartották.3) A kereszténység önmagát bölcsészeinek, tanítóit bölcsészeknek, községeit iskoláknak (scholae) nevezte. A kereszténység tanítványait arra oktatta, a mit az emberek azon időben legkevesebbre becsültek, kézimunkára; s arra, mit tegtöbbre becsültek, bölcsé- szetre. A pogányság a keresztényt nem tűrte meg a fórumon. A keresztény leveté tehát tógáját s tunikát öltött, mely a munkás öltönye volt, bár néha föléje a bölcsész fekete köntösét (pallium) húzta. A keresztény községek néhány bölcsész által vezetett munkástársaság gyanánt tűnhettek fel. Nagy volt tehát az ellentét. Ámbár Tertullián szigorúságában túlozni szokott, igazat állit midőn mondja : „Mi nálunk a becsvágynak és dicsőséghajhászatnak nyoma sincs. Nem csak hogy távol maradunk színjátékaitoktól, melyek babonás eredetűek s■) A korcsmárosok s az ezekkel egybekötött lenones, meretrices, cinaedi,, tánczosok, cziterások, lantosok, flótások üzletei stb. *’) Alex. Kelemen (Paedag. III, 11.) a bölcsész nevet minden keresztény számára megköveteli : „Nem akarunk-e mi mindnyájan helyesen élni ? Mi tett hívőkké ? Szeretheted Istent és felebarátodat a nélkül, hogy bölcsész légy ? Hogy szerethetnéd önmagad az igaz élet iránt való szeretet nélkül ? Nem tudsz olvasni,, de vau füled s hallás útján tanulsz.“
