Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
MÁSODIK SZAKASZ. AZ ÜLDÖZÉSEK KORSZAKA. 1. §. A politikai és társadalmi állapotok. A hanyatló zsidóságban el volt nyomva a lelkiismeret szava. A törvény betű szerint vétetett, de a szivet szenvedély pusztította.1) A pogányságban a lelkiismeret fogalma teljesen el volt homályo- súlva, s az erkölcsiség a politikába olvadt. Sem a pogányoknál, sem a zsidóságnál nem volt a vallásos tan és ismeret erkölcsös érzülettel és cselekvéssel egybekötve. Máskép áll a dolog a kereszténységben. Krisztus tanítványainál tettekben és az életben tükröződik vissza a vallásos meggyőződés, a vallás és erkölcs tudata nem választatnak el egymástól, hanem feloldhatatlanúl- egy egészszé egyesülnek. A felelősség ezen benső tudatát, melylyel minden cselekedetünkről és mulasztásunkról a mindentudó Istennek tartozunk, nevezzük a lelkiismeret szavának. Az első keresztények az egész emberiségnek Isten előtti egyenlősége s a lelkiismeret szabadságának uj fogalmaival álltak a római birodalommal szemben. „Adjátok meg a császárnak ami a császáré, s az Istennek ami az Istené.“ „Inkább kell az Istennek engedelmeskedni mint az embereknek.“ „Ne féljetek azoktól, kik a testet megölik és azután már nem árthatnak nektek, hanem inkább attól, kinek hatalma van a pokolba taszítani.“ Ez időtől fogva a vallásos cselekedet erkölcsileg szabad cselekedet, mely értékét is szabadságában birja, s melyet sem parancsolni, sem tiltani nem lehet. Minden zsarnokságnak meg van a maga korláta s minden kényuralomnak a maga határa, A keresztény az állam és fejedelem iránti tartozásnál egy nagyobbat is ismert, mivel Istennek volt lekötelezettje, mielőtt a fejedelemmel szemben kötelességei lettek volna. Engedelmeskedett ugyan a császárnak, de nem szolgáltatta ki neki lelkiismeretét, sem egész lényét alá nem veté egy ember kénye-kedvének. A császárral szemben való tartozások felett állott az Istennek tartozó hódolat. A keresztény engedelmeskedett, de csak bizonyos határokon belül, engedelmeskedett, mint sz. Péter mondja: „mint szabadok. Isten akaratjából, ■) „Ezen nép csak ajkaival tisztel engem.
