Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

kát nevelték, a szegényeket ápolták, s az utazó testvérek lábait mosták. *)

Fontos volt az ifjú községek felvirágzására az is, hogy egymással folytonos, élénk érintkezésben maradtak, egymást mindig együvétartozóknak tekintették és igy ama tudat, mely szerint a hívők Krisztusban mindnyájan testvérek, kik egymást közösen erősíteni, vigasztalni s bátorítani kötelesek, mindig ébren tartatott. Azért ismétlődik azon parancs, hogy vendégszeretők legyenek, az idegen testvéreknek szállást adjanak s őket minden szükségessel ellássák.i) 2 *) .Akkor a vendégszeretet gyakorlása azért parancsoltatott jobban, mert a kereszténység bizonyos értelemben vándorvallás volt, s a hitterjesztés ép lígy mint az üldözések egyaránt felhívták a hívők figyelmét, hogy a jövő és menő testvérek számára házaikban szállást tartsanak.“8)

Sz. Pál az idegen fogadására külön szabályokat állított fel : így a püspök köteles volt az idegent a szükségesekkel ellátni, a hivők pedig előre küldettek üdvözlésére s az elutazásnál bizonyos távolságig elkísérték. János apostol megfeddi Diotrephes püspököt, mert hanyag volt az utazó testvérek fogadásában, mig ellenben Gajus vendégszereteteért s bőkezűségéért dicséretet aratott. 4 *) Sz. Pál még a jutalom és érdemre is figyelmeztet, a mennyiben azon ószövetségi példákra mutat, melyekben az elszállásolt idegenek angyaloknak bizonyultak.8)

A keresztény szeretet nem szorítkozott egyes községek tagjaira, hanem felöleié a községek összességét, az egész keresztény egyházat. Már az első pogány-keresztény község Antiochiában, a világvárosban, jelét adta ezen testvéri szeretetnek, midőn az éhhaláltól fenyegetett anyaegyháznak Jeruzsálembe segélyt küldött.6) A testvéries egyesség és összetartás még fényesebben nyilatkozik azon nagyszerű gyűjtésben, melyet sz. Pál az acháji, macedóniai és galatiai szegény községekben rendelt el a jeruzsálemi hivők számára. Igazán szépen és magasztosan ecseteli sz. Pál azon buzgó serénységet és gondolkozásmódot, mely ezen gyűjtést eredményezd !?) Szabad akaratból örömmel adták — jóllehet maguk is szegények — vagyonkájukat és igy először Istennek, azután pedig az ő akarata szerint a szegénynek ajándékozók magukat. A pogány-keresztény

38 I- A keresztény ókor. 1. Az apostolok korszaka.

i) I Tim. V, 10.

8) Zsid. XIII, 2. Rom. XII, 13. I. Péter 4, 9. III. Ján. 5-6.

3) Döllinger i. m. 328. 1.

*) Tit. III, 13-14 I. Tim. III, 2. Jel. k III, 17.

5) Zsid. XIII, 2. 6) Ap. cs. XI, 29 s kv. 7) II. Cor. VIII. és IX. fej.