Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604
adni ; adományuk ne legyen parancsolt, kierőszakolt, hanem teljesen szabad „úgy mint áldás és nem mint fösvénység.“ Mindenki adjon szíve sugallata szerint, nem szomorkodva (mintha nélkülözni kellene valamit) vagy szükségből, mert az Isten csak a jókedvű adakozót szereti. Sz. Pál nem akará a zsidóság kényszerítő parancsait, nem a törvény által parancsolt elsőszülötteket és tizedeket, a kereszténységben mindenki önkényt ad és adománya a munkás szeretet gyümölcse. Minél erősebb a szeretet, annál nagyobb az alamizsna. Azért tér vissza Pál minden levelében arra, bogy a szeretet műveinek végzésében fáradalmat ne ismerjünk. Nem elég azonban pusztán adományunkat nyújtani, hanem saját személyünket is áldozatul kell hoznunk. Egész életünknek és munkálkodásunknak személyes részvét tanúsítására és személyünknek felebarátunk iránti teljes odaadásra kell irányulnia. Csak ez által lépünk szeretetközösségbe az Istennel. Ezen értelemben monda sz. Pál az áldozatkész macedóniaiakról : „alamizsnáikban önmagukat adák az Istennek.“ Ott,' hol ezen áldozatkész szeretet hiányzik, nincsen erkölcsi, érdemszerző s Isten előtt kedves értéke az adománynak. ,Szóljak bár emberek ■és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő réz vagy pengő czimbalom. Legyen bár jövendölő tehetségem, és tudjak minden titkot és minden tudományt ; legyen bár oly ieljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem, ha szeretetem nincs : semmi vagyok. Oszszam el bár a szegények táplálására minden vagyonomat és adjam át testemet, úgy hogy égjek, ha szeretetem nincs, mitsem használ nekem.“ A szeretet élete nagyszerűbben már nem ecsetelhető. Nem sok, de erőteljes szavakkal mutatá ki sz. Pál a zsidóság és kereszténység, a pharizeusok igazsága és a munkás és áldozatkész szeretet közötti nagy külömbséget. S z. J á n o s is, ép oly mélyreható értelemmel mint sz Pál, a szeretetet ismerte fel a kereszténység ismertető jelének. „Szerel- mesim ! a szeretet Istentől vagyon. Es a ki szeret, Istentől született, -és ismeri az Istent. A ki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. A ki szereti Krisztust, azt is szereti, a ki tőle sszületett.“ A felebaráti szeretet forrása és alapja tehát az Isten iránti szeretet. Ha a szeretet igaz, úgy tettleg a felebarát iránti irgalmasság cselekedeteiben kell nyilvánulnia. A felebarát iránti szeretet elválaszthatatlan a Jézus iránti szeretettől, s a ki állítja, hogy szereti az Istent, de felebarátját gyűlöli, az „hazug.“ *) 1) I. Ján. Ili, 18.; IV, 7, 20. RATZINGER, az egyházi szegényápolás története. 2 §. Az egyh. szegényápolás további fejlődése a pog. kér. községekben. 33 3
