Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Bevezetés
Bevezetés. 23 zott a családi élet egysége, felbonthatatlansága és szentsége, a mennyiben a zsidóknak ,,kemény szivük“ miatt meg vala engedve nejüket elbocsátani és mást venni. Krisztus a házasság szentségét a maga teljes tisztaságába visszaállította az által, hogy szeghe- tetlen egységét és felbontliatatlanságát megállapitá. „Elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és ketten egy tetté lesznek. A mit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.“ Krisztus megtiltá a feleség elbocsátását, mit Mózes megengedett vala. Ezután közvetlenül a szüzeséget magasztald Üdvözítőnk, azok áldozatát, kik a mennyek országa kedvéért szabad elhatározásból lemondanak a házasságról. Krisztus a könyörületesség által szentelé meg a tulajdont, a házasságot pedig egysége és felbonthatatlansága által ; a tulajdon elé eszményképül a teljes lemondást és az önkényt választott szegénységet helyezó; a szüzeséget is eszményként magasztald. Egyik sem általános törvény, hanem különös tökéletesség útja azok számára, a kik azt felfogni és elviselni képesek. Mint az önkénytes szegénységre, úgy az önkénytes tisztaságra is saját példájában nyújtott Üdvözítőnk mintaképet, melyet millió s millió nemes lélek törekedett megközelíteni. Hogy a családi élet nehéz terhe elviselhetőbb legyen, hogy a házasság tisztasága, egysége s felbonthatatlansága ne tűnjék fel ttilságos nehéznek, azért a szüzeség a rendkívüli áldozatkészségnek példáját tünteti fel. A hősies lemondás ezen áldozattüzéből pattan a gyújtó szikra a mindennapi kötelesség teljesítésének élesz- tésére. Az önkénytes szegénység a könyörületesség erényének hathatós előmozdítója ; a szüzeség pedig hősies lemondásával és nagy áldozatával azoknak fokozza erkölcsi erejét, kik házasságban élnek és eltávolítja azon veszélyeket, melyek a házasélet becsületét és a család boldogságát fenyegetik, ha az áldozatkészség bennök megcsökken. A kereszténység megszüntette a pogány nők rabszolgaállapotát és a zsidók elválásait; Krisztus visszahelyezd a nőket anyai méltóságukba és ezen tekintetben is örökké tündöklő példát nyújtott. A művészet az anyai szeretet ábrázolására „az anya és gyermeke“ képét, az Istenanya Mária és a gyermek Jézusnak magasztos alakjait ismeri. Az Űr legmeghatóbb csodái közé tartozik a naimi özvegy egyetlen fiának feltámasztása és az ezen szegény i) Máté XIX, 5—12.
