Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Bevezetés

Bevezetés.

13

élni. A mennyiben pedig a felebaráti szeretet az önmagunk iránt való szeretettel egy fokra állíttatott, az egyénnek joga, az egyesek érdekköre nem csak elismertetett, hanem mindenkinek Istenben yaló egysége által meg is erősíttetett, az Isten iránt való szeretet által pedig megóvatott azon veszélytől, hogy anyagi élvezetben keresse végczélját és szerencséjét, hogy az érzéki szenvedélyek tengerébe merüljön ; a felebaráti szeretet megvonta a szükséges korlátot, hogy a társadalmi összhang zavart ne szenvedjen. Az Isten, önmagunk és felebarátunk iránt való szeretet-ben, az isteni Szent- háromság ezen viszfényében, van megadva a keresztény társadalom legfőbb elve, alapja és magasztos ereje. A szeretet cselekedetéből, mely az embert Istennel egyesíti, merítjük az ösztönt és kedvet fáradhatatlan törekvéssel, megfeszített munkálkodással nem csak saját tökéletesedésünket munkálni, hanem felebarátunkét is előmozdítani. Ezen áldozatkészség alapja ugv az egyesek erkölcsi nagyságának, mint a társadalom boldogságának.

A szeretet nem ismer határt, rang és nemzetiségi külömbséget. A pogányság a társadalom nagy többségétől megtagadta az emberi méltóságot, a zsidóság a kiválasztott néphez nem tartozókban ellenséget látott. Megváltónk ellenben a felebaráti szeretet egyetemességét szemléltette az irgalmas szamaritánus példájában. Ez segítségre szorult embert talált és segített rajta. „A ki tőled kér, adj neki“ r) tanítá az Üdvözítő. Nem tett külömbséget rang és nemzetiség, rabszolga és szabad, zsidók és pogányok, rómaiak és barbárok között; mert mindnyájan az Isten képmását viseljük magunkban, mindnyájan ugyanazon szeretetre vagyunk méltók, senkit sem lehet ezen szeretethől kizárni, még a legel- keseredettebb ellenséget sem. „Hallottátok, hogy mondatott: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig mondom nektek : szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek, imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek atyátoknak, ki a mennyekben vagyon, ki az ő napját felvirrasztja a jókra és gonoszokra, esőt ad az igazaknak és hamisaknak. “

Ezen tan, mint égből jövő szózat, mint az isteni napnak tisztább sugara, melyet Üdvözítőnk hirdetett, minden gyűlöletes, az embereket ellenségesen szétválasztó külömbséget eltávolított, az embernek ember által történt elnyomását mindenkorra megszüntette ; ez teremtett keresztény családot, keresztény községet és ke') Luk. VI, 30. Máté V, 42.