Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
25. §. Angolország. 423 csak segítője Tolt a püspöknek a szegényápolás intézésében, mert a püspök korántsem vonult vissza a szegényápolástól, hanem személyesen is gondoskodott a szükölködők segélyezéséről s alamizs- nását többnyire csak a szégyenlős szegények felkeresésére és támogatására használta. l) A segélyezés többnyire kenyér s egyéb élelmiszerek kiosztásában állott s ritkán pénzsegélyben.*) A püspököknek kötelességük volt továbbá a szegényeket, özvegyeket és árvákat az elnyomás és erőszak ellen védeni s a törvény előtt képviselni. A kisebb jelentőségű peres ügyeket ők maguk intézték el s a szegények panaszát mindenkor megkellett hallgatniok. 8) A szegények gondozása, s jól rendezett szegényápolás csak azon plébánosok és praelatusok részéről volt lehetséges, kik a hely- benlakás törvényét megtartották, miért is ezt az angol zsinatokon mindig szorgalmazták. Ezáltal az angol püspökök összeütközésbe jöttek a pápai udvarnál divatozó szokással, mely szerint egyes olasz papok számos angol egyházi javadalmat nyertek. Ezen olasz java- dalmasok angol javadalmaik jövedelmét Olaszországban költötték el, keveset törődvén szegényeik iránti kötelességeikkel, sőt angol földre soha nem is léptek.4 5) Ezen visszaélés ellen az angol zsinatok tiltakoztak s megkövetelték, hogy minden javadalmas, a ki nem lakik székhelyén, helyettese által gondoskodjék a szegények ápolásáról.6 *) 0 Vita Roberti Winchelsey, archiep. Cantuar. Wilkinsnél II, 489 : in eleemosynis ita largissimus exstiterat, quod omnibus ad portam ter in septimana concurrentibus sufficienter distribuit; et si eleemosyna in pane non sufficiebat, in pecunia supplebat, quolibet die Dominico ultro dictam eleemosynam assignavit aliquem de suis qui circuiret circa loca ubi morabatur per duas vel per tres leagas, qui inquireret de debilibus et infirmis, de viduis et orphanis et aliis miserabilibus personis, qui ad suam eleemosynam recipiendam certis ex causis occurrere non poterant nec valebant, qui necessitatem secundum indigentiam eorum iis succurreret... in festivitatibus solemnibus eleemosynam suam duplicavit et aliquando triplicavit. * 2 3j U. o. 3) Cone. Oxoniense 1222 (Wilkins I, 585.) c. I. : ut praelati horis competentibus ad querelas audiendas et justitiam exhibendam suam in publico praesentiam exhibere procurent. 4) Ezen olasz praelatusok — nagyobbrészt a curia hivatalnokai — angol uradalmaikból évenként legalább is 8000 márka aranyat kaptak. Wilkins I, 700. Ezt III. Incze 1252-ben az angol püspökökhöz intézett bullájában maga is bevallja. 5) Conc. Lambethense 1281 (Wilkins II, 57.): statuimus ut ecclesiarum rectores, qui in ecclesiis suis residentiam non faciunt corporalem nec habent vicarios, per oeconomos suos hospitalitatis gratiam exhibeant juxta quod sufficiunt ecclesiae facultates, adeo ut paroehianorum pauperum saltem necessitati subveniatur extremae et ut, qui ibidem transeuntes praedicant verbum Dei, recipiant necessaria corporis alimenta ne ecclesiae eorum inopiae violentia a praedicantibus merito deseratur.
