Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

212

II. A középkor. 1. A Karolingek korszaka.

dalinak után áhítoztak, fegyelemmel, renddel nem törődtek, a szer- z etesek számát a legcsekélyebbre szállították, hogy a lehetőleg legkevesebbe kerüljön eltartásuk.1) A nyolczadik század folyamán annyira jutottak, hogy majd minden jelentékenyebb kolostorban valóságos birtokelosztás divatozott olyformán, hogy az apát a szerzeteseknek bizonyos jószágokat kijelölt, melyek jövedelme kizárólag az ő eltartásukra volt szánva, míg a többi felett az apát szabadon rendelkezett.2 3) Ennyire eltávoztak a nagy törvényhozó szabályának nem csak szellemétől, hanem még betűjétől is !

Bonifácz és Pirmin a kolostori életen is lendítettek, és Nagy Károly gyöngéden ápoló keze legszebb virágzásra juttatta. Már az első zsinaton, melyet Bonifácz tartott (742), elhatározták, hogy minden kolostor szigorúan alkalmazkodjék sz. Benedek szabályához ; szivükre kötötték a jótékonyság gyakorlását és megparancsolták, hogy minden kolostor mellett legyen szállóhel y.8) Nagy Károly a kolostorokra különös figyelmet fordított. Egy 789-ben kiadott capitularéban meghagyta, hogy minden kolostor a jótékonyság kötelmeinek teljesítésében sz. Benedek szabályához alkalmazkodjék. A pinczemesterben (cellerarius), a ki az idegeneket fogadni, a szegényeket élelmezni, a betegek ápolásáról gondoskodni tartozott, mindazon tulajdonságok megkivántattak, melyeket sz. Benedek szabálya követel ; ne legyen fösvény, hanem irgalmas és adakozó. Az idegeneket fogadja szeretettel, tisztelje bennük Krisztust.4) Ezen rendeleteket a frankfurti zsinaton megújították5) és egyszersmind kimondották, hogy a püspökök kötelesek a fegyelem felett őrködni, ugyanazoknak az apát választásában is nagy befolyást biztosítottak.6)

Azon rendelet, mely szerint kiki saját szegényeiről gondoskodjék, a kolostorokra is kiterjesztetett, és meghagyatott nekik, hogy első sorban saját szegény alattvalóikat, szolgáikat és jobbágyaikat részesítsék táplálékban és ellátásban.7) De ezzel még nem

i) Roth, i. h. 347. 1. 2) U. o. 264. 1.

3) Cone. Germ. (Pertz, Leg. I, 16), c. 7 ; v. ö. Zell, Lioba, 326. 1. O t h m á r sz. galleni apát „720 mansiones pro pauperibus“ és egy „hospitiolum pro leprosis“

építtetett. Vita S. Othmari Pertznél II, 43. Mindkettő neve együttesen eleemosyna volt, i. h.

*) Capitulare monasticum 789, c. 6 és 9. Pertznél Leg. I, 68.

6) Conc. Francof. 794, c. 14. 6) U. o. c. 17.

7) Capitulare Aquisgran. 805. c. 6. (Pertz 130. 1.) : ut per civitates monasteria virorum et puellarum commonere faciant, ut omnes pie et caste Dei servitio certent vivere, et eorum pauperes et familias juxta possibilitatem nutrire faciant. Ez rendesen úgy történt, hogy a szegényeknek bizonyos földeket vagy