Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig
7. §. A kanonokok közös élete és az egyházi szegényápolás. 209 Azon magasztos álláspontot, mely szerint szenvedő felebarátaink iránti gondoskodásunk nem szorítkozhatik egy községre, hanem az egész egyházat fel kell karolnia, a Karolingek korában sem tévesztették teljesen szem elöl. A jeruzsálemi község javára gyűjtést indítottak, mely szokás az apostolok idejétől fogva minden egyházban fennállott. Különösen az angol és ir egyházak tűntek ki nem csak az által, hogy a világ minden tájékára küldtek hit- terjesztőket, hanem az által is, hogy minden ország hivői számára küldtek segedelmet. 7. §. A kanonokok közös élete és az egyházi szegényápolás. Semmi sem készítette elő annyira a frank egyház romlását mint azon tény, hogy a püspökök politikai személyekké, pártvezérekké lettek, a kik nem csak a néptől idegenkedtek, hanem papjaikat is szolgáiknak, eszközeiknek tekintették s nem társaiknak a megváltás munkájában. A fegyelem meglazult, a papság az el- vadulás veszélyében forgott. Az egyházi élet megújulhatására szükséges volt, hogy a püspök közeledjék papságához, hogy mindnyáját ismét közös kötelék és szilárd rend fűzze egybe. Ezen czélra törekedett Chrodegang, Metz jámbor és tudós püspöke,1) miután a frank egyház sz. Bonifácz behatása folytán uj lendületet nyert vala. Chrodegang oly szabályt alkotott, mely szerint a papoknak a püspökkel együtt kellett lakniok, együtt étkezniök és aludniok, együtt imádkozniok és közösen végezniük lelkigyakorlataikat és kézimunkáikat.-) A szegények iránti kötelességeket is szorgalmazta a jámbor püspök, meghagyván, hogy a város és a környék szegényei jegyzékbe vétessenek; meghatározta az adagokat, melyek ezen szegényeknek külömböző időben és alkalmakkor adandók ; bizonyos feltételeket is szabott, melyeknek a segélyzettek eleget tenni tartoztak. Minden két hétben (szombati napon) össze kellett gyülekezniük a székesegyházban vallásos előadások hallgatására és évenként kétszer gyónniok.* 2 3) Chrodegang szabálya a nyolczadik század közepén készült és az akkori Galliában majd nem mindenhol gyorsan elterjedt.4) De nem sokára elégtelennek bizonyult, és Amalarius, a metzi egyház tudós diakonja, a szentatyák iratai és a régi canonok alapján 1) L. Hefele, Conciüengeschichte IV, 16. Marx, Geschichte des Erzstiftes Trier II, 2. 13. 1. s kv. 2) Begula Chodegangi Hardninnál If, 1181 s. kv. 3) Cap. 34. *) V. Ö. Hefele i. h. IV, 17. 1. RATZINGER, az egyházi szegényápolás története. 14
