Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Második rész A középkor. Nagy sz. Gergelytől a hitújításig

2. §. A frank egyház sülyedése. Felemelkedése Nagy Károly alatt. 197

megparancsolja az egyháznak, hogy adja az utódoknak hűbérül. A királynak ezen parancsát tisztelni kellett, az volt az irányadó, úgy hogy az egyháznak teljesen szabad rendelkezési joga nem volt.1) Ezek nevezetesebb határozatai a lestines-i zsinatnak, melyen Boni- fácz elnökölt. Az egyház tulajdonjogát elvileg ugyan elismerték, de ezzel még kevés volt elérve,* 2) mert az engedmények csak papíron voltak meg. Az egyházi vagyon birtokosai közöl sokan vonakodtak a követelt adót megfizetni, birtokukat hübérkép az egyháztól elfogadni — és senki sem kényszeríté őket.8) Vájjon a királyoknak komoly volt-e a szándékuk ezen engedményekkel, az kétséges. Pipin legalább miként előbb, úgy később sem törődött az egyház tulajdonjogával.4 * * *)

Nagy Károlylyal kezdődik a szilárdabb rend ; Károlyt illeti azon érdem, hogy az egyház tulajdonát ismét rendezte és a régi egyházi határozatokat a hováfordítást illetőleg újra életbe léptette. Ezen időtől fogva találunk ismét nyomokat az egyházi szegé nyápolásr a. Újra halljuk a zsinatok s a szentatyák szózatát, nem a püspökök végzései, hanem Nagy Károly capitulareiből, a ki messzeterjedő birodalmának most azt a szolgálatot tette, mit egykoron a nagy zsinatok a római birodalomnak. Károlynak a szegény*) Pertz, Leg. I, 18. Cone. Liptin. can. 2: statuimus quoque cum consilio servorum Dei et populi cliristiani propter imminentia bella et persecutiones ceterarum gentium, quae in circuito nostro sunt, ut sub precario et censu aliquam partem ecclesialis pecuniae in adjutorium exercitus nostri cum indulgentia Dei aliquanto tempore retineamus ea conditione, ut singulis annis de unaquaque casata solidus id est duodecim denarii ad ecclesiam vel monasterium reddantur, eo modo ut si moriatur ille, cui pecunia commodata fuit, ecclesia cum propria pecunia revestita sit, et iterum si necessitas cogat aut princeps jubeat, precarium renovetur et rescribatur novum, et omnino observetur, ut ecclesiae vel monasteria penuriam paupertatemque non patiantur, quorum pecunia in .precario praestita sit; et si paupertas cogat, ecclesiae vel Domini Dei integra reddatur possessio. E canon előre feltételez egy nagyobb, bár nem szükségképen általános saecularisatiót.

2) Epen azért Bonifácz sem volt az eredménynyel megelégedve ; csak azért fogadta el, mert többet nem érhetett el. V. ö. Zachariás pápának Bonifáczhoz intézett iratát ; de censu expetendo eo quod impetrare a Francis ad reddendum ecclesiis vel monasteriis non potuisti aliud quam ut vertente anno ab unoquoque conjugio servorum XII denarii reddantur. Giles, n. 60. Harduin III, 1908.

V. Ö. Annales Bertin. a 750. évről. A pápa ellenben örült ezen engedményeknek s jobb időkkel vígasztala Bonifáczot Giles, n. 60. 3) Rotb, 337. 1.

4) U. o. Maga Hahn i. h. XI. Excurs, 187. 1. hozzáadja, hogy az egyházi

vagyonnak elpazarlása Pipin alatt is „a körülmények nyomási folytán“ tovább

tartott. Vájjon azonban Pipin alatt történt-e általános, tervszerű saecnlarisatío,

mint Roth gondolja, az előttünk kétségesnek látszik.