Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 1. kötet - 49. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)

Első rész A keresztény ókor. Az egyház keletkezésétől Nagy sz. Gergelyig † 604

9. §. A püsp. törekv. a hivat, zsarolásait, az uzsora és rabszolgaság ellen. 137

A mint az egyház nem változtathatott, azt legalább enyhítette. Arra tanította a rabszolgát, hogy a legnyomasztóbb szolgaság nem a testi, hanem a lelki, a bűn rabszolgasága; ezt lerázni, amazt béketúréssel és engedelmességgel elviselni kötelessége. Az egyház azonban nem csak a rabszolgák kötelességeiről tudott, hanem s még inkább az urakéiról. Ez utóbbiak szivéhez fordult és megmutatta nekik, hogy a rabszolga halhatatlan lélekkel biro ember, kiért az Istenember vérzett, hogy neki ugyanazon rendeltetése van, mint az úrnak; e rendeltetés elérésében öt segíteni, a bűntől őt megóvni szent kötelessége. Sz. Ágoston inti a szolgákat, hogy uraikhoz hűek legyenek nem kényszerűségből, hanem a szolgálat iránti szeretetből ; másrészt inti az urakat, vegyék fontolóra, hogy az úr és szolga egy Istennek szolgálnak, legyenek szelídek és inkább jó szóval, mint erőszakkal hassanak a szolgákra. A kereszténynek nem szabad a rabszolgát tulajdonának tartani azon értelemben, melyben a teherhordó állatot, pénzt vagy ruhát tulajdonának mondja; ellenkezőleg kötelessége a rabszolgában felebarátját, mint önönmagát szeretni.1) Az egyháznak meg kellett hagynia a rabszolgaságot, de a mennyire tanítása és intelmei hatottak, tényleg szolgai viszonynyá alakította át.

Az egyház a rabszolgák sorsát nem csak azáltal enyhítette, hogy az uraknak azon igazságot hirdette, hogy Krisztusban mindnyájan testvérek vagyunk s ezen elvet az egyházi életben is valósította,2) hanem még inkább az által, hogy maga szabadonbocsáeccles. c. 16. Wasserschleben-nél, die Bussordnungen der aberländischen Kirche, 146. 1. Möhler, Bruchstücke aus der Geschichte der Aufhebung der Sklaverei, összes irataiban II, 111. úgy vélekedik, hogy Theodor ez adata általánosságban nem helyes. Möhler elmulasztotta nézetét bebizonyítani. Hogy a legtöbb görög kolostornak nem lehettek rabszolgái, kiviláglik berendezésükből és szabályaikból.

>) Augustiu. De civitate Dei XIX, 16. De moribus eccles. cath. c. 63 De sermone Domini in monte lib. I, 59 : non Christianum oportet sic possidere servum, quomodo equum aut argentum . . . hominem namque homo tamquam seip- sum diligere debet.

2) „Az egyházban a szabadság és rabszolgaság egyenlő mértékkel méretnek. A rabszolgaság nem aláz meg, a szabadság nem magasztal fel“ : Servitus et libertas aequa lance penduntur . . . nec servitus derogat, nec libertas adjuvat. Ambros. Exhort, de virg. cap. 1, n, 3. De offic. min. II, 24: maxime in ecclesia aequitatem esse oportet et aequalitatem haberi decet ; ut nihil sibi potentior plus vindicet, nihil plus usurpet dicior. Sive enim pauper, sive dives, in Christo unum sunt. Nihil sanctior plus sibi arroget, ipsum enim par est esse humiliorem. V. Ö. Ambros. Ep, 41.