Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
MOULART, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM. 143 (Mert az, a mi a tied, nem a fejedelemé, vagy bizonyára nem a tied, mert a tulajdon egyszerre kettőé nem lebet és senki sem mondhatja, hogy azt te a fejedelemmel közösen birtoklód.) Sz. Tamás sem ismeri el, hogy a fejedelemnek tulajdonképpeni értelemben vett birtokjoga van a társadalom tagjainak vagyona fölött; ö ugyanis ezt mondja: „Verum est, quod omnia sunt principum ad gubernandum, non ad retinendum sibi, nec ad dandum aliis. *) (Igaz, hogy minden a fejedelemé, hogy kormányozhasson, de nem azért, hogy azt magának visszatartsa vagy másoknak adja.) Portalis a Civil code indokolásában az e tárgyra vonatkozó elveket világosan kifejté: „a polgáré a tulajdon, a fejedelemé a hatalom; ez minden idők alapelve .... A hatalom, melynek a fejedelmek részesei, nem zárja magába az alattvalók javai feletti uralom sajátképpeni eszméjét; nem egyéb az, mint kormányzási hatalom ..........Megengedjük, hogy az állam nem állhatna fenn, ha nem rendelkeznék a kormányzás költségeinek fedezéséhez szükséges eszközökkel, de mikor a hatalom ezen eszközök beszerzése czéljából adókat vet ki, akkor nem gyakorol birtokjogot, hanem egyszerű kormányzási jogot/ 2) VII. A közös tulajdon eredete s jellege. — Az emberi társulatokkal éppen úgy áll a dolog, mint az egyénekkel ; azok sem állhatnak fenn földi javák nélkül, melyek szükségesek, hogy az egyesület kormányzásának szükségletei fedeztethessenek. Azért birtoklási képességüknek s joguknak alapját magában a természetjogban kell keresnünk. Oly egyesület alakithatásának joga, a melynek czélja törvényes, s melynek eszközei becsületesek, — az egyéni szabadság s az emberi természet szükségleteinek kifolyása, a természetjog követelménye. Nincs is manap senki, ki ezen alapelvet tagadná. De minden egyesület erkölcsi személy; mert csak azért egyesület vagy társulat, mivel minden egyes tag között erkölcsi kötelék létezik, mely abból egységet, úgyszól') Quodlibet XII. art. 24. vége felé. £) Motifs du Code, tom. XIV. 33. 1. Lásd Audisio, Juris naturae et gentium fundamenta, lib. II. tit. VII. n. 15. Costermann kiadása, 1868. 123. 1.
