Moulart Nándor J.: Az egyház és az állam. A két hatalom eredete - egymáshoz való viszonya, jogai és hatásköre. 2. kötet, 48. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1884, 1885)
Harmadik könyv. A két hatalom mindegyikének kizárólagos jogairól. - Egyházi, polgári és vegyes természetű ügyek
140 MUNKÁLATOK 48. ÉVFOLYAM. jának személye s javai felett. Ezen általános akarat azokban van személyesítve, a kik a sokaság képviselőinek tekintetnek. 1) Ezen rendszer szerint a területen lévő dolgok feletti független rendelkezés joga mindenkor, s még ma is, egyedül csak a törvényt illeti meg, mely az általános akarat kifejezője, mert az egyes polgár önmagától s természetéből kifolyólag nem bir saját tulajdonjoggal, annál kevésbbé van joga valamivel rendelkezni. Ez a socialistikus jog összes theoretikusainak közös kiinduló pontja. Az azután már mindegy, akár azt mondják Rousseauval, Mablival és Proudhonnal, hogy a törvény minden birtokot a társadalom kezeiben hagyott egyesitve, s hogy a személyek birtokszerzése nem egyéb, mint a többiek meglopása, — akár pedig elismerik Montesquieuvel, Benthammal, Constant Benjáminnál és Laboulaye Eduarddal a törvények által való felosztást s ennek következményét, az egyéni vagyon törvényességét: miután mindkét rendszer ugyanazon hamis elvből indul ki, mindkettőnek szükségképpen ugyanazon szerencsétlen következménynyel kell bírnia. Ha a javak elsajátítása polgári intézmény s tisztán az emberi törvény alkotása, ha tulajdon csak a „polgári törvény által szerezhető“, s ha „a tulajdon a tör vény nyel születik s azzal együtt szűnik meg,“ akkor szükségképpen következik, hogy a nép (vagy azok, kik annak nevében beszélnek s cselekednek) a birtokot, melyet adott, mindig vissza is veheti : per quascunque causas res nascitur, per easdem dissolvitur (a dolgot ugyanazon okok szüntetik meg, a melyek által keletkezett). Azért az utóbbi publicisták alapelvei magokba zárják az állam azon jogát is, hogy állandó, egyetemes és túlsúlyban levő (praedominans) társbirtokos legyen kivétel nélkül minden birtokban. Ebből láthatjuk, hogy elégséges ezen elvek alkalmazása, hogy az'egyháznak saját és független birtokképességre vonatkozó jogai megsemmisittessenek ; egyúttal azonban azt is látjuk, hogy a családok s magánosok tulajdona nem ') Lásd I. köt. 66. s köv. 1.
